Én is egyet értek, soha ne jöjjön vissza a szörnyűség! :((
Egyetértek.....
Kemény idők voltak, tele vagyok mindenféle emlékkel arról a pár hónapról...igen, az Üllői útról is, a kilőtt tankokról a lánctalpak alatt véget ért katona sorsokról, a laktanya tövében lemeszelt holttestekről...élelmet vittünk Apukám nagynénjének aki néhány háznyira lakott a Kilián laktanyától....soha ne jöjjön vissza ilyen szörnyűség!
Én pár hónapos voltam, ebből következik, hogy nem emlékezhetek az 56-os forradalomra, de anyukám, nagymamám elmesélték a saját történetüket. A Leonardó Da Vinci utcában laktunk, anyukámék a Corvin közbe kimerészkedtek, hogy megtudakolják, mi is történt valójában?!
Ez nagyon jó történet lett a képpel együtt... Örültem neki...
Chromcsi, sokszor én sem emlékszem már dolgokra :)))
Erzsi, nálam is édesapám szaladt fel, csak nem a babáért, hanem értem :))))
..Nevetnijó (Évi), szerencsére nekem csak a Pipi babám maradt fent a lakásban, Édesapát szalasztottuk vissza érte.
Ez bizony szép kor!!! Dédi 90 éves volt amikor elment, olyan szellemi kapacitással, h csodájára jártak. Én van, h már most sem emlékszem úgy dolgokra mint Ő. Anyu még fiatal: 75 éves! :)))
Jó hogy még hallhatjuk tőlük :) Édesapám már nem él, de édesanyám szokott még mesélni, bár már van hogy nem emlékszik dolgokra. Ami érthető is, mert idén lesz 89 éves!!!
Igen, nekem még anyukám emlékszik rá, Ő akkor volt gyerek... 9-10 éves Ő szokta felemlegetni azokat az időket ha arra sétálunk. A házra nagyon élesen emlékszik, azt mindig elmeséli...
Chromcsi, én is szüleimtől tudok az 56-os eseményekről. A II. világháborúról pedig Nagymamám mesélt sokat, gyerekként mint a mesét hallgattuk. Kár hogy később nem írtam le ezeket a történeteket, mert ma már alig emlékszem rá....
Gondoltam, hogy ilyesmi jutott eszedbe, mert ezért írtam én is, jó a két látogató a képen :)))
Én akkor még nem voltam e világon, csak hallomásból tudom a háborús emlékeket. Elég szörnyű lehetett, anyukám elmondása szerint. Az Ő házuknak az egyik oldalát vitte ki a bomba támadás. Ablakot akartak nyitni, mert nagyon nagy füst lett, de kiderült már nincs mit...
A mosolyom, a két ülő embernek szólt, Akik felvidítják az amúgy elég szomorú emlékeket őrző műemléket...
Gyerekek akkor nem is tudták mi történik. Én két éves voltam 56-ban, így nem emlékszem rá. Szüleim visszaemlékezéseiből tudom, hogy engem fent felejtettek az emeleten, amikor a pincébe mentek le. Édesanyám kérdezte édesapámtól: Évike hol van? Én meg fent sétáltam az emeleten :) Nagyon tetszik a fotód, a múlt emléke a jelenben. A két nézelődő, visszaemlékező látogató pedig direkt jó, hogy ott van a képen :)))
Amikor a Móricz Zs.körteret lőtték '56-ban mindannyian a pincében szorongtunk a többi lakóval együtt, de mi, gyerekek nagyon élveztük az egészet, én személy szerint ki is jelentettem ugrálva "De jó egy kis izgulékonyság!" A felnőttek meg váltig elakarták hitetni, hogy az,amit hallunk nem más, mint a Sztálin szobort bontása, kalapálása (csak, hogy ne féljünk)...nem mintha féltem volna....
:_))))))