Manapság interneten már mindent el lehet intézni - de a bezártság érzés azért megmarad. Ezért építenek egyre több hidat és alagutat a szigetek között. :-)

Nyugodt világ, lebeszélik őket az állandó rohanásról:-) Meg így jobban meggondolják, hogy mit kell elintézniük, mert nem lehet visszafutni:-)

Mert ha ki akar mozdulni otthonról - mondjuk egy kis faluból - akkor felül a vonatra vagy buszra vagy a biciklijére és átkarikázik a szomszéd faluba. De ha lekési a hajót akkor várhatja a következőt ami majd csak este jön és azzal sem megy át a szomszéd szigetre mert akkor megint csak reggel fog hazaérni! :-)

Miben különbözik a hajóra várás a vonatra várástól??:-) Nálunk ez utóbbit százezrek élik át naponta, pedig ott a hajók biztosan nem késnek annyit...

Mondjuk, nekem érdekes volt és szerettem is de az ott lakóknak nem lehetett valami jó, mikor a hajóra kellett várni. Persze ők már hozzászoktak. :-)

Hát igen... Az egy másik világ, más körülmények, más életforma:-)

Mint sok mindenről, a katamaránról is norvégiai emlékeim vannak, hiszen gyakran utaztam a szigetek között menetrendszerűen közlekedő hajókkal. :-)

Most sóhajtottam egy nagyot... Már ifjúkoromban is volt katamarán a Balatonon, de még soha nem voltam rajta, pedig már akkor is sóvárogva néztem!:-)