A barátaim 80%-a "elhagyott". Tegnap is veszteség ért mert Mátyás Rudolf (mesterszakács) barátom - sorstársam - kollégám is "cserben hagyott"! Szinte naponta jönnek a hírek, hogy kit-miért vesztettünk el. De attól az élet megy tovább! És - szép! :-)
Óóóóó, kedves Béla! Mi akkor félszavakból is megértjük egymást: concor, coverex-as, aszpirin protect, rusovastatin.
Éppen ezért is lépcsőzöm, pedig csak az elsőn lakom. Meg reggelente 20 perc szobabicikli, aztán napközben 15-20 km. bringázás a városban. Tavaly májustól a mai napig, 8.515 km. van az kmórában.....van, aki autóval nem megy ennyit.
Akkor Te is használhatod azt a mondást, amit én mondok, mikor kérdik, hogy vagyok: "csak hóttomig így kibírjam!"
Anna: Én is így közlekedtem a lépcsőkön. 50 aktív év után mentem nyugdíjba. Aztán jött egy szív infarktus és egy tüdőrák! Túléltem vagy leküzdöttem - mindegy.
Szép az élet! :-)
Ne lustálkodj Béla!
Én naponta felmegyek a földszintről a negyedikre egymás után 5x, a 2. és 4. menetben csak minden páratlan lépcsőre lépek...
:-))
Jó hogy gondoltak a hozzánk hasonlókra is.
Egy jó képért mindent megtennék - de ez már nekem magas. Szerencsére van fent is parkoló de a másik oldalon lift is. :-)
Klassz.
Ezek szerint felmentél rajta.