:-))

Úgy legyen! :-))

Látod Béla? Ahány ember, annyi sors! Mindenkinek másképpen alakult az élete, de abban közös, hogy elszálltak az évek és most ráérünk fotózni:-)

Valóban büszke lehetsz a sorsod alakulására, hiszen te tettél érte, remélem, még sokáig utazhatunk "együtt":-))

Hermi: Nekem sosem volt mellékállásom, viszont a munkahelyemen napi 12 órát dolgoztam heti egy szabadnappal, évente egyszer két hét szabadsággal amit egy hétéves időszakban ki sem tudtam venni. Mindez Magyarországon, 25 éven keresztül. Aztán a másik 25 évben Norvégiában heti 35,5 órás munkaidőm és évi 40 munkanapos (8 hét) szabadságom volt. 50 ledolgozott év után úgy jöttem nyugdíjba, hogy nincs egyetlen kimaradt napom se. Nem panaszként írom mert inkább büszke vagyok rá! Ezek után békésen fényképezhetem a szeretett virágaimat és utazgatok amíg csak bírok! :-)

Béla: Adjál hálát az égieknek, hogy nem voltál soha rászorulva, hogy a munkahelyeden kívül is dolgozzál. Mi akkoriban nem utazgattunk, mert arra sem tellett, tehát jól jött a kiskert.

Ma már, ha lenne kertem, nekem is csak virág lenne benne, de akkoriban bizony jól jött a maszek termés.

Csak virág... de milyen...!

Sosem volt hobbi telkem. Valószínűleg azért mert nem tudtam volna elviselni, hogy minden szabadidőmet ott töltsem el - méghozzá kapálással! Én inkább mindig különböző helyekre mentem. A mai napig sem jövök vissza a kirándulásaimból ugyanazon az útvonalon, inkább kerülök de többet látok. Most kertes házban lakunk de csak virágaink vannak - semmi zöldség! :-)

Anna: Valamikor ez a "pihenés" jelentette a második munkahelyet, mert szükség volt rá. Hétvégi házam soha nem volt, de béreltem egy kertet és élveztük, hogy ehettük, amit mi termeltünk. Aztán egy éjjel az egész kertet ellopták, megdézsmálták, szétdúlták... Akkor feladtam.

Életem első 30 évét vidéken töltve mégis azt mondom, nem sok értelmét látom az ilyen hétvégi házaknak.

Két napig kapirgálnak a kertben, matatnak a ház körül, 'oszt fáradtan mennek haza vasárnap...