Béla, ez óóóóriási!
Fantasztikus élményben volt részed a munkád kapcsán, szép emlékeket őrzöl, amit kedvesen megosztasz velem illetve ezen a virágmezőn ülő néhány társaddal. Köszönöm!
...és milyen kicsi a világ! Most 84 éves sógoromat Vöröskereszt a háborút követően kisgyermekként sok más társával elvitte Nyugatra talán egy évre, testileg, lelkileg feljavítani. Őt éppenséggel Koppenhága polgármesteréhez vitte a sors. A polgármester szoros barátságot ápolt a királyi családdal, így Zoltán rendszeresen együtt játszott a vele egykorú kis Margittal. Neki emlékezetes maradt, nyilván tartós baráti kapcsolat nem lehetett a későbbiekben. ...de Margitnak is biztos emlékezetes maradt egy ideig a csóró kis magyar gyerek, aki nem beszélte az Ő nyelvét, de sokat játszottak együtt.
Mellesleg sosem voltam senki alattvalója!
Két hétig - a téli olimpia alatt 1994-ben - minden nap kaptam egy ötös "pacsit" Svédország királyától, aki ezzel köszönte meg a szíves vendéglátást amit igen nagy részben nekem köszönhetett Ő és a családja.
A Dán királynővel szomszédok voltunk Skeikampen üdülőhelyen, és számtalan alkalommal üdvözöltük egymást mikor összetalálkoztunk sífutás közben. A norvég királlyal csak 5-6 alkalommal találkoztam, de a királyné gyakran meglátogatta a dán király barátnőjét és így gyakrabban láthattam.
Köszönöm Béla! Időközben - utólagos engedelmeddel - azt hiszem láttam a munkahelyedet.
Gratulálok az uralkodóknak a hűséges alattvalójukhoz!
A norvég 25 évemből Laksevben éltem és dolgoztam 4 évig. Aztán kttőezer km-rel délebbre költöztem - meghívásra - egy visszautasíthatatlan ajánlatra, ahol még 21 évet töltöttem el egy munkahelyen.
Ha most keresnék munkát, akkor a három Skandináv uralkodó ajánlólevelét is tudnám mellékelni.
Oooooh, Béla!
Örülök, hogy barátodnak tekintesz, még ha csak virtuálisan is! Minden bizonnyal az évek során szóba kerültek a miskolci évtizedek, de csak a norvég évek és Szentes égett az emlékezetembe.
Az a 25 év munkaviszony a változó világunkban manapság már elképzelhetetlennek tűnik, úgy a cégek tekintetében, mint munkavállalóként. Hiszen utóbbiak a még jobb megélhetés érdekében igyekeznek a cégváltás terén előbbre jutni. Számtalan fiatal, tanult ismerősöm tette, teszi ezt.
Itt nem szoktuk a képeket kritizálni, nem is teszem, semmi alapom nem lenne rá. ...de a másik fotó, melyről beszélünk, szerintem nem jól sikerült a fényképezés közben billengérozó pipacsok miatt. Viszont a róla készült festmény, az igen!
@Anna: Igen nagy tévedésben vagy, mert én Miskolcon (Borsod-Abaúj-Zemplén megyében) születtem - tanultam - érettségiztem - dolgoztam és éltem szinte 40 évig (azzal a kis különbséggel, hogy közben az USA-ban is tanultam egy rövid ideig), Aztán jött Norvégia, 25 év munkaviszonnyal.
Erre csak azt tudom mondani, hogy nekem nem sértés, ha a képeim nem tetszenek - túlélem! (Tudom, hogy most nem erről van szó!) Elfogadok bármilyen kritikát ha az jogos.
Mivel barátomnak tekintelek, holnap felteszem ennek a képnek is a festmény változatát (lehet, hogy több változatban is), hátha megnyeri a tetszésedet.
A kritikákat pedig szívesen fogadom! :-)
Balla Béla: Szerintem ez szebb, illetve jobb minőségű is, mint a festmény alapjául szolgáló.
Ott látszik, hogy a közeli fotózás során pipacsok nem tűrik még a legenyhébb légmozgást sem.
Neked le mertem írni a sajátos véleményemet, hiszen Te nem vagy borsodi és sértődősen nem hagysz itt csapot-papot-indát...
:)
Igen Erzsike, először furcsálltuk, hogy ez a kívánsága, de valóban csodaszépen mutatott!:)
Hermi! Szerintem szép is lehetett.
Nem csodálom. :-)
Valóban szépek a vadvirágok is! Volt olyan ismerősöm, aki ragaszkodott a mezei virágból készült csokorhoz az esküvőjén:)
Ilyenkor szeretem a mezőt, az erdőt pedig ősszel.
Nagyon szép fotó!