Köszönöm Béla, remek Ember vagy, így, nagybetűvel!!

Húsz évig én is egyedül éltem - távol az otthonomtól, úgyhogy ezt az érzést ismerem. Tudom, hogy egyre nehezebb, de sosem szabad feladni. Sok szép képet, új tájakat küldök - küldünk - Neked, hogy érezd, az élet megy tovább és egyszer minden jóra fordul!!

Gyalázatos helyzet ez. Mivel egyedül élek, legjobban az emberi kapcsolatok, az érzelmek kimutatása hiányzik. Lehangoló az is, hogy csak lélekben utazhatok:-(

Én is csak hetente 1-2 alkalommal megyek ki a házból, Főleg bevásárolni és néhány képet csinálni. A képeimen pedig látni, hogy nem lakott területen járok, inkább csak a természetben, ahol nem botlok bele senkibe. :-)

Ezért ülök én itthon...:(

Az biztos, hogy busszal én sem mennék sehova.

Ez igaz. Ha van a környéken olyan hely, amit lehet csodálni, és van mivel odamenni.

Ha nem esik az eső, nincsen semmi gond. Lehet menni kirándulni. :-)

Megértem, én is szívesen nézem az őszi fotóidat (is!) :-)

Kedvenc témám. :-)

Pazar fotók az őszről!