Balla Béla:Állapotod romlása megrendítő erejű ütés volt számomra :-(
Azt hittem, kis járgányoddal rövid sétákat tudsz tenni környezetedben a lelki, fizikai megerősödésed érdekében és fotóid láttán a mi épülésünkre.
Ülve, fekve indázni minden bizonnyal megerőltető munka, de reménykedem hogy úrrá leszel rajta és folyamatosan láthatjuk kimeríthetetlen archívumod egy-egy darabáját.
Kedves Béla,Köszönöm!
Kedves Csilla!
Egykori igéretemet már nem tudom teljesíteni mivel én már járni sem tudok. Az ilyen képek tartanak még életben, amiket én fotóztam, de természetesen nem én vagyok rajta. Azért írom mindezt, mert úgy fogalmaztál, hogy "menni, futni mindenki tud". Hát sajnos nem így van!
Tervbe volt véve, hogy a szép kis kertünk szebbé varázsolása érdekében felkeressük kertészeteteket, de ez az egészségügyi álapotom miatt nem jöhetett létre, mostanság már a tolószékbe sem tudok átülni.
ez elég fura dolog,de menni, futni mindenki tud,csak a futáshoz indok kell, és verseny szellem,ami adrenalin függőség.ilyen az úszás,a repülés és a hegymászás....nekem már az is stresszel jár, ha ki kell lépnem az otthonunk kapuján...
Gondolom Béla, némileg nyomottnak kell lenni! ..vagy nagyon elkötelezettnek.
Miként a palack nélküli Himalája mászáshoz is...
Kötél nélkül mászik - bár elég sok a repedés a sziklán amit ki tud használni. Megfelelő "löket" kell hozzá!
Már várják a veséjét...
Jól látom, hogy biztosítókötél nélkül mászik? Nem hiszem, hogy őrültek lennének, de hogy nem ragaszkodnak tíz körömmel az élethez, az biztos. "Minek éljek, ha még ezt sem bírom megcsinálni?" A Szász Svájcban láttam még csak ilyen embert a saját szememmel, valamikor 1988-ban. Egy sziklatoronyra mászott fel két ember hagyományosan, kötéllel, egy harmadik meg puszta kézzel, tornacipőben hipp-hopp fenn termett a szikla tetején, aztán a tető ferde szélén állva lenézett, hogy hol kínlódik még a másik kettő.
Nem értem, mi ebben a jó?