Megemlékezés a miskolci kocsonyában pislogó békáról Miskolc sétáló utcájában:

1848-ban egy miskolci országgyűlési képviselő, - akit nem említenek néven a források, talán Palóczy, vagy netán Szemere? - az Avas egyik pincéjében kocsonyát evett a történet szerint:



,,1848-ban egy itthon járt képviselőnek az egyik avasi pince előterében kocsonyát tálalt vendéglátója. A hideg ételre jobban csúszik a bor - mondta valaki. A kocsonyát a hordók mellől egy tégláról vette fel, annakelőtte ott fagyasztotta azt. Az alkony félhomályban a képviselő evőeszközével megbökte a húsdarabot (cupákot) s rémülten, undorral látta, hogy egy kocsonyába fagyott béka, mert a húsdarab pislogni kezdett." (Dobrossy István: A miskolci vendéglátás és vendégfogadók története 1745-1945, 132. oldal)

Én a kecskemétit hallottam:



Kecskeméti halastóban egy nagy béka förtelemkedik

Hun beugrik hun meg ki

Hun kiugrik hun meg be

Az is csak a szívem szomoríjja

Én a kecskemétit hallottam:



Kecskeméti halastóban egy nagy béka förtelemkedik

Hun beugrik hun meg ki

Hun kiugrik hun meg be

Az is csak a szívem szomorítja

Béka ügyben csak a miskolcit ismerem - mivel földim. Az viszont csak egyszer ugrott a kocsonyába, ahonnan nem volt kiút és csak pislogott megdermedve. :-)

Erről szól a nóta, miszerint egy béka "hun beugrik, hun meg ki"...?