Mi tiszta fiú osztály voltunk. Az osztályfőnökünk a második év elején kijelentette, hogy ezt az osztályt egy az egyben leérettségizteti.
Sikerült neki!
Ebből az osztályból egy embernek nincs diplomája - nekem!
Azért, mert én érettségi után lehetőséget kaptam a Brooklyn College-ben való továbbtanulásra.
Sajnos feladtam, és visszatértem Magyarországra.
Hálából az összes magyarországi felsőoktatási intézményből eltiltottak.
Osztálytársaim kiálltak mellettem. A mai napig is legalább hetente egy alkalommal valaki megkérdezi, hogy hogy vagyok?
Sajnos egyre rosszabbul! :-)
Nagyon szép hagyomány! Maga a találkozó is természetesen.
Mi az első 5 év után elhanyagoltuk és a negyvenedikhez vettem kézbe az ügyet. Azóta 4-5 évenként találkozó, utóbb már évente, kivéve a 2 covidos évet.
A negyvenedik számomra furi volt, kissé késve érkeztem és néztem, hogy nem is volt ennyi öreg tanárnőnk a suliban. Aztán leesett, hogy az osztálytársnőim. ...magamon nem vettem észre az idő múlását, mivel naponta nézek tükörbe :-)
Minden alkalommal "meglátogatjuk"! A mi osztályunkból csak az hiányzik az osztálytalálkozókról aki már meghalt vagy egészségügyi okokból nem tud részt venni. Én Norvégiából is hazajöttem minden alkalommal.
Az emléktáblás tanár úr nyughelye.
Szép gesztus volt a diákoktól!