Vincze Zoltán

Gyerekszemmel a világ

Mi mind egy nagy család vagyunk,

Ádám s Évától származunk.

Az ő gyerekei vagyunk,

Míg élünk, azok is maradunk.



Hol az öröm, hol a béke?

Elveszett a messzeségbe?

Hol az élet, a ragyogás,

Hol a gyönyör, hol a varázs?



Úgy élünk most egymás mellett,

Mint valami idegenek.

Mért lett ilyen ez a világ,

Hol kell keresni a hibát?



Nem számít, milyenek vagyunk,

Nem számít, hova tartozunk.

Fontos, hogy legyen szeretet,

Legyen egy boldog életed.



Hol a szebb életnek kulcsa?

Van valaki, aki tudja?

Bárcsak szeretet költözne

Minden embernek szívébe.



Ez a világ sajnos romlott,

Nem lát egyebet csak gondot.

Nincsen öröm, nincs nevetés,

Csak egymással nemtörődés.



VILÁG, változz szebbé, jobbá,

Olyanná, mint régen voltál.

Legyél tündöklés és fény,

Hol örökké él a REMÉNY.