A nagyik már csak ilyenek.

Tündéri nagymamád lehetett.

a nagyimnak köszönhetem,hogy a mai napig,,gyerek,,tudtam maradni,hogy a felhőkben ,,mesebeli lényeket,,látok,és hogy minden rossznak van jó oldala.

Akkor nincs min csodálkoznom. :)

a nagymamámnak köszönhetően,egy részt,hogy nem kellet ,,lányként,,viselkednem,nem zavarta ha sárosan-vizesen a nagyapa háti tatyójába vittem haza a szerzeményeimet,és nem dobáltatta ki a szobámból őket(befőttes üvegek álltak az asztalon mindenféle bogarakkal,ebihalakkal,pók tojással)csak a siklót nem engedte be,azt vissza kellet vinnem a patakhoz,és le is kísért,hogy biztosan ott hagyom,és tőle kaptam kisállat ismertető könyvet...

Csodálom ezt a sok kis élőlényt így fotókon és külön csodállak, hogy még meg is fogod őket és szinte mindent tudsz róluk. :)

a darázspók az 1 kedvencem nem csak a fotogén alkata miatt,ha nem az étrendje miatt.rengeteg levélszöcskét esznek meg a fólia sátrainkba egyéb más repülő levélrágó mellett...

Ügyes, de nem kedvelem őket.