engem nem is az érdekelt,hogy nem voltunk jó módúak,hanem hogy anyám sokat dolgozott,keveset voltunk együtt.A nagyszüleimre voltam bízva.

Sajnos elég korán elment,így felnőtt koromban sem tudtunk sokat együtt lenni

Bocs a hosszú litániáért :-))))

Igen, azok az évek mindenkinek nehéz időszak volt. Annyi különbséggel, hogy a gyerekek hogyan élték meg. Mi sokan voltunk tesók, szegények, szoba konyhás házban, de nem éreztük magunkat szegénynek, pedig sokszor reggelire már a vacsoránkat is megettük. Főhetett szegény Édesanyám feje, hogy mit tesz az asztalra.

Nem a szokás miatt.Én vidéken (Érden) nőttem fel.

Egy komfort nélküli,bérelt lakásban,özvegy édesanyámmal.

Még lehetőség se volt ,hogy másként éljünk :-))

Abban az időben az volt a szokás. Nagyon jó volt, mert mig megfőtt az ebéd, jó meleg lett a konyhában is.

Az igazság az,hogy hivatalos ügyet intéztem és várni kellett,

egy keveset. Nem akartam bent szenvedni,elmentem kóvályogni. így sikerült ezeket meglelni.

Gyerekkorom jutott eszembe.Mi még sparhelt-tel főztünk,az ötvenes,hatvanas években :-))

De jól tetted, hogy lefényképezted.