Mint arany tengerár, csupán a búzatáblák

ringnak, aludniuk nem szükséges nekik;

szent föld gyermekei, mind a békét imádják,

s a napfény serlegét bátran ürítgetik.



Néha, mintha tüzes lelkük sóhaja volna,

míg suttog a nehéz kalászok tábora,

méltóságteljesen, lassan indul a lomha

hullámzás, mit benyel a láthatár pora.



(Charles Leconte de Lisle: Dél - részlet)