Ha már felhívtad a figyelmemet a képre, rájöttem, hogy ez egy kemény szociofotó.

Az invazív (divatos kifejezéssel: migráns) akácfák - amely faj súlyos és egyre növekvő veszélyt jelent az Európában honos biológiai sokféleségre - árnyékában (vagyis elzárja a kilátást az égboltra) látszatra szabadon, de igazában korlátok között (korlát és asztalsor) közlekedhet a tömeg, akik láthatóan képtelenek egy irányba menni. Eközben a kékpólós, arcát szemüveggel álcázó ember a személyiségi jogok semmibe vételével fotókat készít róluk. A narancssárga asztaloknál a kettészakadt társadalom kivételezettjei üldögélnek, cseppet sem törődve a sóvárogva őgyelgő tömeggel. Nem úgy a sárgaruhás hölgy, aki demagóg jelszavakkal próbálja átmosni az arra járók fejét.

Hirtelen ennyi. Az általad is észrevett párosok értelmezése már meghaladja a betű limitet.

Igen! Ez minősíti a fotóst.

Én szűk látókörűként erre a témára rá sem emeltem volna a gépet...

Holott micsoda klassz életkép a délutáni korzóról. Fő témaként a kettes szerepel, hiszen a sétálók közt felbukkan egy ikerpár, akikre ügyet sem vet a vendégekre váró két pincér, miközben uzsonnáját fogyasztja 2 hölgy...

Úgy gondolom, a Duna parti panorámához hasonló látvánnyal kevés város büszkélkedhet. Csak hát iszonyatosan nehéz a megszokottól eltérő, de mégis érdekes képet lőni. Sajnos ezt sem érzem olyannak. Azért próbálkozok ....

Szó szerint!