... ó mammaróza, az már gépesített gazdaság volt :-))
:):) tudom, hogy már kitaláltátok a kukoricafejtőt, és már rég más a téma :):) megjegyzem: nekünk is volt, én is fejtettem vele! Később már valami darálóféle volt, csak rakni kellett bele a csöveket és lemorzsolta a szemet, a csutkát meg "kiköpte":):)
Ilyet új készítésűt is láttam a pankotai vásárban, eszerint van ahol még ma is használják :)
Lóvakarót, marhavakarót szerintem még ma is lehet kapni. Sokat nem változhatott, legfeljebb a nyele nem fa.
Majd próbálok hozni :))
Funyinak. A lóvakarót tudom milyen. Ilyen is volt a kezemben gyerekkoromban, csak már nem tudtam mire is használtuk. Jobb híján lóvakaróra tippeltem. :-)
Funyi: munkahely? Ha ha ha.... hol van az már.....Nálunk ilyen megszólítás nem volt, csak Kolléga és Kollegina.....
Mi nem szaktársaztuk egymást. Édesapám munkahegyén Szaktárs, Szaki, megszólítás mindennapos volt....
valami durva erőszakkal kifordított bicikli pedál az őskorból...
Ismeros!!!!
Ó, Tacsika!
..., nem ÉN találtam ki, hanem én is tanultam a "Blogtérben", ... - azaz egy társaságban, munkahelyen hogyan szóllítod-nevezed a veled hasonszőrűeket ... , kollégának, munkatársnak, ... blogtársnak, ... Nicktársnak ...
(?!)
:))))))))))
Funyi: Tetszik a szóalkotásod: Nicktárs:))))))
Bejelentjük a Magyar Tudományos Akadémiának,, hogy vegyék be az újmagyar szótárba.
A lóvakarót, meg a fényesítőkefét talán még én is megismertem volna, mert egy ideig az udvarunk hátsó traktusában lévő istállóban parádés lovak is laktak. Sokszor néztük, ahogy a kocsis fényesíti a lovak szőrét.
A kocsiszínben egy szép hintó állt, és parádés kocsis is volt. Ha a háztulajdonos, akit Méltóságos úrnak kellett szólítani mellesleg földbirtokos is volt, jött haza, kiszállt a kapuban (ott volt a lakása) egy ezüst szelencéből minden gyereket megkínált egy szem savanyú cukorkával, aztán felmászhattunk a hintóba egész a kocsiszínig. Azt nagyon élveztük és szerettük is az idős bácsit.....
Ufff-nak!
- no még a "Lóvakaró"! ..., ha van valakinél egy, akkor tegye mán be ide rögtön!
:))
Igen Tacsi, ... éppen most néztem .... 12 oldalon csak összehoztunk vagy 250 képet, azaz valamilyen szempontból más számára "érdekességet", s egy jót játszottunk egy-egy kép kitalálásával, s valamelyest okosodtunk is, olyat tudtunk meg amit máskülönben nem állt volna módunkban!
- S Ezért köszönet Dzsaguar Nicktársunknak, a "gyűjteménygazdának", hogy kitalálta nekünk ezt a játékot!!
:)))
Én is így vagyok vele. Ahol én felnőttem, ott már nem nagyon voltak régi, népi eszközök, szerszámok, még a konyhában se. Jártam persze tanyán kölyök koromban, de az nem maradt meg túl mélyen bennem. Most bezzeg érdekelnének a régi dolgok!
Igen, ezt a kitalálósdit különösen azért kedvelem, mert én a régi paraszti szerszámokat nem igen ismertem és ismerem, bár a bérházban, ahol laktunk lakott egy poncichter gazdálkodó. (Nálunk így mondják még most is a német ajkú szőlősgazdákat)
Mindig tanul az ember, és ez jó.
Ez a morzsoló a feleségem egyik idős rokonától került hozzánk, kb. 10 éve. Én akkor láttam életemben ilyet először. Igaz az első elemit csak 1967-ben kezdtem.
Ennek ellenére morzsoltunk kézzel kukoricát, két másfajta eszközzel is.
Az egyiket irdalónak nevezték a faluban. Ez egy kb. 30 cm hosszú lapos-hegyes végű eszköz volt ezzel két-három dupla soron lepiszkálták a kukoricát, ami közte maradt azt kézzel pillanatok alatt lepergettük.
A másik eszköz modernebb és hatékonyabb volt, azt csihelőnek hívták. Ez egy kb. 70 cm hosszú homorúan kiképzett fa sín volt, a közepén egy hegyes-lapos nyelvecskével. Ezen a sínen kellett tologatni a kukoricát. Ez már jóval haladósabb volt.
Egyszer lepiszkáltam egy ilyennel a fél tenyerem :)
Most, hogy franczk írja, nekem is beugrott, hogy csutkával dörzsöltük, a végén meg láne mi gyerekek mindenféle trükkökkel próbálkozunk, hogy megússzuk a morzsolást. Szerencsére ez az időszak nálunk csak egy-két évig tartott....
Mit nem találtál! Nálunk a csutkával morzsolták a kukoricát.
..., No te he!
- mint tanyasi Parasztgyerek, - az elsőelemit Hódmezővásárhelyen, a Tiszaiuti Általánosiskolában jártam 1962-ben ... , nagyobbak, a negyedikes srácok mondták, hogy "megölték Kenedy-t", s közben ballagtunk hazafele a lánctalpas traktor nyomában, s a hó a vállamig ért, és néztük, hogy a nyulak szaladgálnak a megfagyott hó tetején ...
- oszt minden tanyában volt egy ilyen kézi kukoricamórzsoló .... , minálunk is!
- ezért nem akartam elsőre rávágni a megfejtést ...
:)))
Kremrob kimondta, Funyi tudta. Virtuális palacsinta ment fénypostán:)
Úgy látszik, ezzel a darabbal is jó sok csövet lemorzsoltak, anno.
Felhívom a figyelmet az ergonomikusan kifejlesztett fogó részre! Kis rongyot kötöttek a vasra, aztán, ha feltörte így is a kezedet, akkor a kezedre is, aztán lehetett folytatni a zsurmolást. :)))
Ezt én is tudom, én is használtam, de jó is volt, ugye Kremrob!
Kukorica zsurmolónak is mondták az öregek.
.., bizony-bizony ... !!
:)))
..., ha lemorzsóltad, akkor rá is térdelhetsz ....
Kukorica morzsoló. Még használtam is ilyent.
nem fűrész, nem boxer, nem lóvakaró.
Boxer (nem alsó)
Régi lóvakaró.
Zsebben hordható fűrész?
.., Azért sem mondom meg! ..., valamikor volt a kezemen ...
:)))