Számomra egyébként általában a fő cél a hangulat, ami engem akkor és ott, a harminc centis hóban a rakparton vacogva megfogott, és ez a mérete ellenére is kecses hídban, mely felettünk lebeg, a zajló jégtáblák dinamikájában és a tél szürkeségében öltöttek testet. Ezt próbáltam megragadni, remélem valamennyire sikerült.

Elsőként köszönöm, örülök, hogy ilyen szuggesztív a kép. Másodszor érdekes, amit írsz, mert még sohasem fordult elő velem, hogy bármelyik kompozíciónál tudatosan méricskélten volna az aranymetszés szerint. Persze vannak, akik szerint ez pont automatikusan jön, hiszen a természet diktálja, de ennél a képnél tényleg a kezemen múlott a dolog.

Van valami a kompozícióban ami jobban vonzza a szemem mintha az aranymetszés szerint állítottad volna be a gépet... de meg nem tudnám magyarázni:D