Ó, Csillus, ha nekem lenne olyan helyem, ahol tarthatnék állatokat, biztos, hogy azok is életük végéig élnének! Még emlékszem, hogy milyen volt, amikor a nagymama csirkét, vagy kacsát vágott és nekem kellett lefogni őket...:-( Oda sem mertem nézni...!:-(
Tudom, hogy ezek a húsok nem a hentespulton teremnek, de ha látom őket kicsi koruktól felnőni, akkor nem ugyanaz megenni őket, mintha a boltban veszem...
Jól olvastad le Hermi! :D Csillus ez nagyon aranyos történet.:)
:-D Nem a fantáziám nagy, hanem a fotóról olvastam le!:-D
Hermi hatalmas a fantáziád! :D Ami nagyon jó! Erre még nem is figyeltem ,de így hogy mondod! :D
Évike: Valóban boldogok, mert fogalmuk sincs róla, hogy mi vár rájuk, amúgy sem magas az IQ-juk...:-)
Ezen a fotón jól látszik, hogy a kendermagos úgy születik, hogy kezdetben volt a fehér és a fekete, aztán...:-)))
:D Egyszer minden véget ér Csillus,hát ők a fazékba végzik.Más... máshol.
Én is szeretem őket.Éppen grillcsirkét csinálok.:D DE! Addig,amíg élnek boldogok.Nincsenek bezárva ketrecekbe. Kapirgálnak,szemezgetnek természetből is táplálkoznak, mozognak,tojást tojnak,maguk nevelik fel a kiscsibéit stb...