kőszi-fat
szusi: így igaz. Én meg most vettem észre, hogy annyire belebambultam a látványba, hogy nem is kedvenceltem. De most pótoltam.
Nem vagyok profi fotós de ez a fotó fenomenális!!!
Képzeld, egyből felismertem... bár ott lakom a környéken... nagyon jól néz ki,...:))))
Igen, azt hiszem igazad van. Egyszerűen önmagunkat kell adni....
Csak a saját érték a lényeges és a ráérzés:)
Én is úgy szoktam...... . ennek ellenére a végeredményt örökké lésújtónak érzem. Én vagyok az örök elégedetlen magammal. A képeimet mikor utána nézem, túlságosan kijózanítónak és földhözragadtnak gondolom, pedig abban a pillanatban, mikor készült, nem ez az érzés van bennem.
És nekem sem ilyen az életérzésem....(még mindig)
legyél bátor és ha nem tetszik kidobod 6-expot csináltam
egy maradt:)
Az tetszik a fotóidban, hogy olyan merészen bánsz a perspektívával. Itt milyen lendületet tudsz adni a magasságnak. Én ilyenkor mindig begörcsölök, hogy jaj, mi lesz a képen.....
A zannya! Dejó!