Igen, értettem az idézőjelet.

Magam sem tudom, azért tettem idézőjelbe "pozitívum" szót...

Tudom, régen volt, de részünkről büszkeségre okot adó idők voltak...?

Most sírjak vagy nevessek...

Ez tökéletesen így van, ezeket a csodákat látva megáll az idő, valóságos időutazás!

Hogy valami "pozitívum" is legyen rólunk: a mostani Velencét gyakorlatilag Attilának köszönhetik az olaszok!:-) Az ő lovas fosztogatásai elől menekültek a lagúnák szétszórt szigeteire, ahol már nem érhették el őket. Alig száz év múlva már meghatározó kereskedelmi és hajózó közösség lett, dózsét is maguk közül választottak! Na, legyünk büszkék, szép emlékei vannak rólunk a civilizált világnak... Mi akkor még tényleg a nyereg alatt........

Szívemből szólsz, mint mindig. Olaszország számomra egy csoda. Rómában éreztem azt, hogy egyszerre van jelen az ókor, a Forum Romanum, a Pantheon, a császárok nyomai, a lépten-nyomon ásatás (ottlétemkor pont metrót építettek, ami nem könnyű arrafelé, mert mindenhol ókori leletekbe ütköztek, nem bebetonozták mint nálunk, hanem a metrót arrébb vitték, a leleteket pedig ha fontos útvonal alatt volt járható üveglappal fedték, és teljesen feltárták, pedig ott sok van, nem olyan kevés mint nálunk), a vízvezetékek, a máig fennmaradt Via Appia, stb. Aztán ott a reneszánsz a képzőművészet csodáival, hogy csak legnagyobb kedvencemet említsem, ott van Michelangelo, aztán ott a barokk, Berninivel, nem sorolom, mert sosem lenne vége.

A másik pedig a dolce vita életszemlélet. Náluk akkor is süt a nap ha éppen felhők takarják. :-)

Amikor az észak-olasz körúton jártam, akkor éreztem át igazán az ő kulturális fölényüket hozzánk képest! Ha valaki nem látja az építészetüket, a máig fennmaradt emlékeiket, az nem is érti, hogy mi valóban bevándorlók vagyunk Európában...

Jaj Hermi, én is annyira imádom az ilyen helyeket. Meg az olaszokat. :-)

Annyira, de annyira olasz! Gyönyörű!!