:)))
Fülekibácsi: :-)
Nevetnijo: tőlem a férjem szokta ugyanezt kérdezni. :-D
Ha jól emlékszem én is ballagtam a 70 felé :-D. A memóriám az romlik, helyesebben a rövidtávú memória. Van jó oldala is: a tegnapi rosszat mára elfelejtem :-D.
fülekibácsi, örülök, hogy te vagy az erősebb. Én sem szoktam magam elhagyni, annál rosszabb. Én még csak a hetven felé ballagok. :)))
Teljesen egyetértek veled frangipani. Lányom szokta mindig kérdezgetni: anya, mit tudsz annyit fotózni!!! :))))
Nevetnijo: ezzel ugyanígy vagyok, úgy szoktam mondani, hogy vénülésemmel egyenes arányban nő a tömegiszonyom. :-D Egyébként tömegben fotózni sem lehet, mert eltakarják a látványosságot. :-D Fotózni pedig kortól függetlenül egyedül jó menni, mert akit nem érdekel a fényképezés, az halálra unja magát, és ideges lesz attól, hogy minek annyit kattintgatni. :-D
Nem tudom hány éves vagy, de mit mondjak én a, pár hónap híján, 83 évemmel.
Volt már jó néhány "nyavalyám" de mindig én voltam az erősebb.
Ahogy idősödöm már egyre nehezebben viselem el a tömeget. Fotózni is inkább egyedül megyek, saját tempóban, ahogy nekem jó. :)
Köszönöm Nevetnijo, tényleg hangulatos, és turistamentes. :-)
Nagyon tetszik, idilli hangulat!
Fülekibácsi: csatlakozom Hermihez.
Fülekibácsi: Örülök, hogy egyetértünk!
frangipan,Hermi: nagyon egyetértek veletek. Egyszer láttam a "nagy" Velencét, utána már nem kerestem az alkalmat újra látni.
:-)
De jó, köszönöm!:-)
Ismét egyetértek minden szavaddal. :-)
Teljesen egyetértek veled, többek között ezért nem kívánkozom pl.Velencébe. Egyedül túl macerás lenne, csoporttal pedig csak a tömegsodorral mehetnék... Néhány fotót látva fotózni sem lehetne, mert ha egy pillanatra leszakadok, utol sem tudnám érni az utastársaimat! Emiatt is szeretek egyedül utazni:-)
Köszönöm. :-) Sokkal jobban szeretem azokat a helyeket, ahol nem nyüzsögnek a turisták, hanem a helyiek valódi életét látom. :-) A turista paradicsomokban is be szoktam menni a kis utcákba, sikátorokba, és ott szoktam rálelni azokra a dolgokra, melyek a kedvenceim lesznek, amiről nem írnak az útikönyvek. Többször jártam Velencében, el kell ismernem, hogy csodaszép, de meg lehet kövezni, igazán nem szeretem, mert egy lépést nem tudsz tenni anélkül, hogy ne sodorna a tömeg, és mindenhol úgy érzed, hogy le akarnak nyúlni... Ide, a turisták által nem nagyon ismert "kis Velencébe", Chioggia-ba is úgy jutottunk el, hogy Triesztből mentünk Ravennába, és útba esett. Megérte. :-) Isteni volt pl. a csak helyiek által látogatott kávézóban cappuccinózni. :-D Ja, és ezeken a helyeken legjobb a fagyi. :-D
Milyen jó, hogy nem csak turista paradicsomokról hozol képet! Igazi hétköznapokról is!:)