Tényleg nagyon lehet őket szeretni, megesik rajtuk a szívünk. Lányom is befogadott már kutyát ideiglenesen, amíg nem talált gazdit. :)

Nevetnijo: köszönöm.

Én már fogadtam is örökbe cicát, azt mondták nem maradhat életben ha nem hozom el, ő meg nézett rám,nem lehetett ott hagyni. Megesküdtek rá, hogy fiú, a Benő nevet kapta, aztán egyszer csak elkezdett nőni a pocakja. :-) Hamarosan már 3 cicánk volt, családtagok. :-) Később az állatorvosrtól megtudtam, hogy a teknőctarka színű macsek csakis lány lehet. :-D

Nagyon jó fotó! Van aki inkább árnyékba húzódik. :))) frangipani, akkor olyan vagy, mint a lányom. Őt is megtalálja minden állat, cica, kutya. Erdélyben nyaraltunk, onnan is haza akart hozni egy kóbor, kutyát, de lebeszéltük, mivel itthon van már négy!!!!

:-DD

Hermi: :-D szó szerint. :-D

Anna: hihihi, kettő is ismeri, ők az árnyékot szerették, a harmadik viszont imádta a forró homokot. :-)

Kóbor macskákkal szintén találkoztam elég sokszor, ők is hozzám szegődtek. Vagy én szegődtem hozzájuk. :-D

:-D Szóval lekenyerezted (lehúsoztad) őket!:-D

Hermi: köszönöm, de lehet, hogy inkább az étteremből számukra kicsórt húsfalatokat látták, érezték. :-D

Egyik társad már ismeri az UV sugárzás ártalmait....

Görögországban kóbor macskák százaival találkoztam.

Mert jó embert látnak benned!:-D

Igen. :-D Nagyon barátságosak voltak. Én meg gondoskodtam a táplálkozásukról. :-) Mindig bevonzom a kóbor kutyusokat. :-)

:-D Ezek csak úgy társultak...?:)