Nem csodálom, szebb látvány. :-D

A vaskos hullámtörő elvonta a figyelmem a kerítés melletti elesett harcosokról....

:-D

:-D Ami akkor és ott nagyon jó szolgálatot tehet, mint a példa is mutatja!:-D

Nekem a férjem szokta felemlegetni a bőrönd súlyát. Repülő esetén megértem, de ha kocsival megyünk nem fér el??? Pedig áztunk már el úgy, hogy térdig vizes lett a farmer, a cipőben meg csónakáztunk. Váltóruha kell. Meg meleg ruha is. Thaiföldön, ahol elvileg sosincs hideg, fenn északon néhány napig csak 16 fok volt. Szóval az időjárás kiszámíthatatlan, a komfortzóna pedig nagyon fontos! Különben úgy járhat az ember, hogy venni kell egy új nadrágot. :-D

Engem is mindig azzal bosszant a menyem, hogy miért utazok olyan nehéz bőrönddel? Hát azért, mert soha nem lehet tudni, mikor gondolja meg magát az időjárás:-D Szeretem, ha a lehető legkevésbé kell kimozdulnom a komfortzónámból:-)

:-D Tanulva az esetből, azóta minden kirándulásnál ott lapul a csomagtartóban némi meleg ruha, még ha 40 fokban indulunk is. :-) Tényleg annyira hideg lett, hogy ha nincsenek a főtéren kis butikok, ahol legalább macinaci szabású farmert meg zoknit lehetett kapni, vissza kellett volna fordulni, mert majdnem megfagytam.

:-D Ügyesen shoppingolni is elvitted a férjedet!:-D

Komolyra fordítva: Nincs annál rosszabb, mikor a rossz közérzet miatt ki kell hagyni egy csodaszép helyet!

Igen. :-) Bár akkor csak egy napra ruccantunk át Triesztből, és éppen hideg lett, vihar készült. Ezért vannak lefektetve a napernyők is. Elindultunk napsütésben, rövidnadrágban, és muszáj volt venni nekem egy nadrágot meg zoknit, mert ezek nélkül nem tudtam volna a promenádon sétálni. Azt meg nem akartam kihagyni. :-D

De jó lehet itt andalogni a langyos estéken!:)