:-( :-(
Hermi: én is ugyanennyi esélyt látok arra, hogy még bármikor elhagyhatom ezt az országot...
Frangipani: Az én listámon is már csak egy cél van, de a pillanatnyi esélyem nulla...:(
Hermi: én is kezdek lemondani a bakancslistámról. :-(
Frangipani: Az optimista énem bizakodó!
A mostani helyzetben viszont nem vagyok optimista...:(
Hermi: köszönöm, szintúgy. :-)
Vajon lesz még olyan, hogy biztonsággal utazhatunk?
Frangipani: A Föld bármely pontjára szívesen követlek, ha megosztod az élményeket!:-)
Hermi: örülök, hogy velem tartottál.
Frangipani: Egy mesevilág, egy földi boldogságpont! Köszönöm, hogy láthatom!!
Hermi: a kedvenc kultúrám. Valóban kultúra.
Anna: hihihihi
A szentélyekbe nem szabad cipőben bemenni, és nem szabad a talpad mutatni Buddha felé. Az elején még aggódtam, hogy meglegyen a cipőm mire kimegyek (magyarországi szocializálódás), de a későbbiekben már rutinosan nem törődtem vele. Sose tűnt el. :-)
Tudom-tudom, nem állítottam át a fényképező óráját helyi időre. :-)
Pazar kultúra!
Alkalmi cipővásár Canchanaburi városában, ahol írásom idején esti negyed 12-kor 04:12 volt...