Boszildi: igen, a magány az valahol mindig színtelen.
Színtelen magány!
Ez volt az első gondolatom ami eszembe jutott róla.
Frangipani: Nagyon passzol a képhez.
Hermi: bizony, ezért kapta a magány címet.
Anna: ahogy mondod.
Fekete-fehérben mennyivel szomorúbb látvány, mint színesben...
Büntetésből láncra verve...