Ahogy mondod Hermi.

Bár minket gyönyörködtet a lelkünkben élő emlék, de valóban, a lelkünket nem tudjuk megmutatni másnak. Pedig néha milyen jól esne...:)

Ez így van :-)

Csak az a baj, hogy azt másoknak nem tudjuk megmutatni.

:-) Szerencsére a fotók nézegetésekor visszajönnek azok az élmények is, amit nem tudtunk rögzíteni:)

Igen, és a retinánk a valós képet rögzíti. ;-)

Az igazi, tündöklő ragyogást az én gépem sem tudja visszaadni... Még szerencse, hogy a szemünk látja:-)

A fotó nem adja vissza, de a nap úgy sütötte Mária fémből készült glóriáját, hogy az szó szerint ragyogott.

Valóban ragyog a tökéletesen kék égbolt alatt.