Na, ezt már megint elrontottam...
A példa előtltük van. A szülők, az ismerősök, senki nem a munkából akar megélni (sok helyen munka sincs!), a könnyű pénzkeresetnek ez is egy módja...
A világ teljesen elfajult. Sőt, már gyerekek támadnak, rabolnak, ölnek.
Lehet, de nem életszerű! Mivé fajult ez a világ, gyerekként mindig egyedül közlekedtem sötétedés után is az utcán hazafelé a zeneiskolából, soha nem féltem!
Jól teszed.
Megértelek. Én sem szeretek értékes dologgal egyedül közlekedni. Ma már az utcán sem, mert ilyen a világ... Évek óta napnyugta után nem hagyom el a házat sem.
Hermi: ez igaz. De a partra nem szeretem levinni, mert akkor nem merek bemenni a vízbe, nem merem ott hagyni, másrészt nem szívesen fogdosom össze zsíros, naptejes manccsal.
Meg valljuk be, hogy némi súlya is van, és a strandcuccokkal, olvasnivaló könyvvel együttesen még akkor is nehéz, ha csak öt perc sétára van a part.
Frangipani: Tanulság: Mindig legyen nálad a masina!:-D
Erzsike: abszolút veszélytelen, nem bánt. Mondjuk én sem fognám meg. :-D
Köszi Hermi! Régen le akartam már fotózni, ezek a vízisiklók állandóan kukucskálnak, a gyerekek meg kifogják őket, és futkosnak velük. Szerencsére a szülők rájuk szoktak parancsolni, hogy vigyék őket vissza a vízbe.
A fényképezőt viszont nem szoktam levinni a partra, így elmaradt a fotózás. A kite-osok miatt volt nálam a masina, és szerencsére ismét kidugta a fejét a siklóm. :-D
Nem szeretnék Vele találkozni.
Hú, ezt nagyon elkaptad, remek pillanatkép!