Ezt nagyon jól megaszondtad. :-)

Ó, pedig milyen léleksimogató lehetne nekünk laikusoknak felfedező úton lenni a sokszáz éves romok között!! De hát sajnos sokszor nem tölthetünk annyi időt a lelkünkkel, amennyi jól esne:)

Ahogy utazol az egyes templomok között, mindenhol ősi köveket, régi épületek maradványait látod. Ingerenciám lett volna mindegyiknél megállni, de nem akartam játszani Rocky, a tuk-tuk sofőrünk idegeivel. :-D

Az biztos, hogy hatalmas területet foglalt el a maga idejében. Láttam egy ismeretterjesztő filmet, ahol lézerszkenneléssel mérték fel, mekkora lehetett. Hatalmas terület még feltáratlan, de a felmérések segítik a régészeket, mert ezzel az eljárással a készült képekről szinte rétegenként le lehet fejteni a növényzetet, így előbukkannak az utak és a lakosság faházainak körvonalai is. Nagyon érdekes volt látni, azért is nézem áhítattal a fotóidat!:)

Igen, fantasztikus érzés. Pedig csak egy apró töredékét láttam. 200 négyzetkilométernyi területet tártak fel, vajon mekkora lehetett valójában? Angkor hatalmas település volt, az épületek fából készültek, a templomok kőből, ezért csak az utóbbiak maradtak fenn. A templomkomplexumok csak egy kis részét nőtték be a fák, ezeket nevezik ma dzsungel templomoknak.

Akartam is mondani, hogy valószínűleg a fák tartják össze szinte az épületeket. De ott állni előttük, az valami nagyon különös, misztikus érzés lehet!

Igen, hatalmas élmény a valóságban átérezni a hely szellemét. Most indulnék vissza... Az igazság az, hogy a régészek nem is dönthettek másképp, ha a fák tönkremennek, vagy kivágják őket, az összes épület romba dől.

Imádom ezeket a fákkal átszőtt romokat, valóban sejtelmes, túlvilági érzést keltenek!