A XII. századból származó, eredetileg román stílusú, majd a XIII. században gótikus stílusban átalakított templomrom és szentély. A XIV. században a szentély fölé is boltozatot építettek. Efelett voltak találhatóak a barátlakások. Freskótöredékek is fennmaradtak a szentélyből, melyek a XIV. századból valók. A XIX. században még teljes alakjukban lehetett látni. Egyiken az Angyali Üdvözletet, másikon Szent Bertalant ábrázolták, amint a saját lenyúzott bőrét vállán viszi.



Eredetileg egyhajós, nyugati középtornyos templom, sokszögű szentélyzáródással. A török hódoltság idejéig használták, majd használói ekkor elmenekültek. Ezután felépült a barokk templom, így ezt a régit már nem használták többé eredeti rendeltetésének megfelelően. A XVIII. századtól magtár.



Az 1930-as években kapott műemléki védettséget.



A II. viágháború után 1946-ban gránátrobbanástól ledőlt az É-i és D-i fal. A tornyot később (1948-ban) helyreállították.



A mai kor az elpusztult tető helyére újat emeltetett így óva meg a tornyot a pusztulástól. Úgy tűnik, hogy ezzel a szentmisével nem zárul le a templom legújabb korszaka. A jövőben van esély arra, hogy rendszeresen egyházi, kulturális rendezvények színhelye legyen.