Köszönöm Marcipan, hogy megerősíted, tényleg működik ez a különleges érzés, mikor szinte érteni véljük a tekintetüket!

:-)) Jó, köszi, marad így:-))

Hacsak nem magázódsz a szomorú szeművel....mert akkor az ön arcképe lehetne a cím :-D

De a jelenlegi nagyon plasztikus.

Ezek után átjavíthatom a címet Önarcképre??:-))

hihihihíííh

Majomijó duma!

:-D Leülhecc, kis lány, hejesirás eggyes!

Szerintem meg arra gondolt a szemező barátom, hogy vajon melyikünk van bezárva? Vagy hogy kis szerencsével alakulhatott volna úgy is, hogy most ő fotózna engem:-DD

De még mennyire! Családomtól naponta mondja ezt nekem.

Egyébként tévedtem a szürke hályogot illetően! ....ugyanis az válójában szürkehályog :-D

Anna! Mondták már neked, hogy időnként kicsit lélekromboló vagy...?? :-DDDD

Sokat rontana a helyzeten, ha kiderülne, hogy vénségére már nem látott a szürke hályogtól? :-DD

Nem Anna:-) Odajött az üveghez, leült és nézett! Ekkor leguggoltam egészen közel és csak néztük egymást, nagyon érdekes érzés volt:-) Aztán szép lassan felemeltem a gépet és úgy fotóztam, hogy közben néztük egymást, nem mertem elvenni a tekintetemet róla, mert hátha elnéz másfelé... Hát azért csak ilyen minőségű a kép, de nekem hatalmas érzés volt!:-) Lehet, hogy egy rokon...???

Döbbenetes látványt nyújtottál Hermi! Csak nem kézen állva fotóztál? :-D

Köszönöm szépen, örülök, hogy megnézted!:-)

Klassz fotókat hoztál a veszprémi állatkertből! :-)

:-))

Vadregényes erdőben én sem szemeztem volna Őkelmével! :-))

Köszönöm kedves Irénke, hogy belenéztél az albumomba is!!:-))

Ez igaz! Viszont ott nem mertem volna így a szemébe nézni:-)

Szegénnyel nem túl sok esemény történik, nem egy vadregényes erdőben tölti napjait! :-(

Valóban, semmivel nem lehet összehasonlítani az érzést! Még ennyi idő múltán is ráfeledkezem a szomorú szemeire...:)

Megtörtént a szemeiteken keresztüli gondolatátvitel! :-)

Furcsa érzés lehetett ez az üvegen keresztüli közeli kapcsolat! :-))