Igen, a filmes gépeknek az volt az átka, hogy be volt határolva a képek száma, én azzal nem is nagyon szerettem fényképezni, az a férjem reszortja volt:-) Így nem én rontottam el a képeket:-)))

Nekem elég egyszerű gépem van, nem top, de amit én elvárok tőle, annyit tud...:-) Nem vagyok nagyigényű :-)))

Azért, ha megjönnek a pavlovi reflexek, azért kóstolj is!!!:-))

Alig egy hónap....nyúvaszd a párnát! :-)

A régi, papírképes gépemmel kevesebbet kattinhattam kirándulásainkon, hiszen adott volt a mennyiség...és akkor még nem indás szemmel fényképeztem.

Magam is megdöbbenek, mennyit változtam az első feltöltéseim óta, pedig még mindig nem nőttem fel a születésnapomra családtól, rokonoktól kapott gépemhez...

Csak szimatolni!! ...és kattintani. Arany áron mérnek ott mindent, de bámészkodó tömeg az van.

Igen, útiterveim már vannak, márc. 14-én el akarok jutni Klosterneuburgba orchidea kiállításra, ez lesz a párna "útitársként" való debütálása:-) Aztán jöhet hosszabb út is, ha beválik:-)

Én is későn, gyakorlatilag pár éve kaptam rá a fényképezésre:-) Ha belegondolok, mennyi mindent jó lenne visszanézni fényképen, ami gyerekkoromban még megvolt!!

Mangalicafesztivál! Hmmm, azért tudsz élni!:-) Kóstolni is lehet??:-)

A párnakúra, fitneszficergés, száraz síbot segítségének köszönhetően elképzelhető, hogy tavasszal már utazol milkaországba?

Semmi gond sincs a vidéki élettel....életem felét nem itt töltöttem, hanem a Kiskunságban, majd néhány évet Zsámbékon. Bár akkor még nem kattintgattam, amit sajnálok. Ugyanakkor nem is fotóztam volna le a romtemplomot,hiszen ha csak kiléptem az udvarra, szemben találtam vele magam.

Amennyiben nemesik az eső, akkor mangalicafesztivál látogatás lesz.

Ó, azért ne sajnálj, ha csak ennyi bajom lesz a visszalévő időmben, akkor azt még elviselem! Csak sajnos 1 évnyi utazási lehetőségtől fosztott meg a hátam azzal, hogy nem tudtam rendesen ülni... Na, de most remélem, megint elkezdhetem, hála a "gyógypárnának", mert mit ér az élet utazás nélkül??? Egész életemben arról álmodtam, hogy majd beutazom a világot...

Te tényleg nagyon fiatalon tartod magad, bár - ha nem fáj az ülés - akkor én is álmokat szövögetek a következő úti célról:-)Egyébként járok egy női fitneszterembe is, most márciustól meg nordic walking-ozni akarok megtanulni, hogy jobb legyen az erőnlétem erre a kis időre:-) Meg hát járni akkor is tudtam, amikor ordítottam a fájdalomtól. Nem akarok én még nyugdíjas klubban kötögetni!:-))

Látod, mennyivel több látványosság van nálatok, mint vidéken??? Útkáosz, alagút omlás, stb.:-) Képek is lesznek????

Nyugodtan nevethetsz, én is sokat nevetgélek rajta, amikor mesélem ezt.....de amíg a kórházban nem rakták helyére, addig majd bepisieltem....

Ezután még jobban vigyázz az egészségedre, lépéseidre, mert a Te esetedhez képest az enyém csak kismiska!

Én a történtektől eltekintve a mai napig is igen fiatalnak érzem magam, rengeteget kerékpározom, piacra, közértbe csak azzal járok télen-nyáron, pedig van jó busz is, ami elvinne arra a pár megállóra...Ma 8.6 km-t bicajoztam a piacra, majd hogy láthassam az M1/M7 bevezetőjén az építkezést és a pályaudvaron a káoszt, melyet az alagút omlása idézett elő.

:-)) Elnevettem magam, pedig nem kéne... Én két éve egyedül nekiálltam két kisebb szobát felújíttatni, minden rendben is volt, kitakarítottam a mesterek után, függönyök föl, aztán az új könyves szekrény kiporolásakor leléptem a létra harmadik fokáról (azt hittem, hogy az elsőn álltam...), összeroppant a csigolyám... Ma is csak derékpárnával tudok ülni...:-(

Szóval: én is elhittem - gondolom te is - a mondást, hogy: mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát... Nem igaz!!!

Csak meg akartam mutatni a társaságomnak, hogy fénykoromban 30-40 métert is mentem kézen....'oszt irhabundában, télen, Zakopánéban, jeges úton vállficam lett belőle. Utána másfél éven belül még 3x esett ki, azóta bal kézzel még a takaróm sem merem magamra húzni.

Te felnőtt korodban még ilyeneket csináltál??? Nagyon sportos vagy!:-))

Nekem felnőtt koromban úgy ficamodott ki a vállam, ahogy az 1-es fiúka csinálja...