Igazából a csoportos kötöttségeket én sem nagyon szeretem, de két okból mégis ezt választom. Az egyik, hogy van idegenvezetés, már a buszon elkezdődik a táj történelmének mesélésével, a másik pedig, hogy - bár nem vesztem el Zürichben sem, amikor egy teljes napot egyedül közlekedtem, érdeklődtem, nézegelődtem - szintén nem erősségem egyik idegen nyelv sem... Talán a magyar megy valahogyan, de virtuóz abban sem vagyok...:-)

A papírképeket én is nagyon szeretem, néha még most is csináltatok:-)

Párom sajnos nem szereti a csoportos utazásokat :-( Amíg tehettük 2003-9 között, 2 baráti házaspárral utaztunk fapadossal szerte az európai fővárosokba. Még úgyis, hogy hatunk közül egyikünk sem beszél igazán nyelveket, de probléma nélkül megúsztuk. Sajnos csak papírképeim vannak az akkori időkről, szívesen lapozgatjuk az albumainkat, nosztalgiázunk.

Múlt héten 35 éve kint élő sógornőmnél jártunk, régebben évente kétszer, legutóbb már csak 4 éve...

:-) Ismerős helyzet, bár én meg a csoport után szoktam emiatt futni, mert hogy szinte mindig - ha nem a fiamnál vagyok- csoportos utazásra megyek:-)) Legalábbis külföldre. Itthon nem sürget senki, szoktam egyedül is mászkálni kis hazánkban:-)

Valóban! ...és igen sokat bíbelődöm egy-egy témával, állok ide-oda, tekergetem a gépem kütyüit, miközben szeretteim (csak az utazásokon vagyunk együtt) 100 méterekről integetnek, mikor jössz már?

Én is úgy gondolom, hogy az ún. turista-fotókat bárhol megnézheti az ember, így meg csak az látja a helyet, akinek megmutatom a képeket:-)

Nézd, lehet, hogy nem tudatosan, de a fotóid zöme neked is olyan, hogy azt mutatja meg, ami neked akkor és ott fontos! Hát ez az a "szemléletmód", nem?:-))

Én nem szeretem az ide állj anyukám-apukám, hadd lássák hol jártunk fotókat! Viszont ez a szemléletmód baromira tetszik! Kár, hogy ez nem nekem jutott eszembe :-)))))))

Köszönöm!:-)

(az ismerőseim közül sokan zakkantnak tartanak miatta...)

Nagyon ötletes ez a más szemmel nézem városnézés! Gratulálok!