:-D Muti!
Jó, hogy mondod! Találtam egy-két képet egy csigalépcsős házikó tetejéről. Hidas, víztornyos, talán még sísáncos is akad. Lehet, hogy alkalomadtán közprédára bocsátom...
Köszi! Próbálkozom...
Hajrá nusika, jól csinálod!! Hamarosan már magas kilátók szűk csigalépcsői sem fognak problémát okozni!!:-DD Jó és eredményes edzést!!:-D
Hermi: ....de az itthoni ajtót, ablakot akkor nyitom ki, amikor akarom, ha éppen bezártságérzésem van benne.
De az első lépést már megtettem, sőt továbbiakat is....már beszállok a metró liftjébe 2 szint erejéig, pedig levinne a mozgólépcső vagy a lábam....de próbálom edzeni a fejecském.
Örülök, hogy ilyen családod van, akik időnként kimozdítanak, boldog lehetsz, hiszen szeretnek!
Azt hiszem majd a következő életemben.
Akkor talán repülőre is ülök.
Örülök, ha családommal autóval elmerészkedem valahova.
Erzsike: soha nem késő elindulni! Utazási irodával szoktam menni, egynapos, vagy többnapos útra. Országon belül pedig magam barangolok, csak mindig kell hozzá egy kis eltökéltség...:-))
Mivel a családom Svájcban él, oda általában szintén egyedül utazom, voltam már vonattal is, de repülővel a legjobb, mert nagyon élvezem a repülést!:-))
Én sajnos nyaktól felfelé..... ezen a téren.
Pedig mehetnék amerre akarnék.
Ezt az érzés én is ismerem... De a képen látható környezetben fel sem merül, hogy ideges legyek:-D
Hát igen, tapasztalom is néha.
Csak nem mindig hallgat rám:hogy nyugi!
:-D Látod Erzsike, pont azt mondom én is, hogy fejben dől el minden!:-D
Hermi!
Elég bizarr dolog jutott eszembe.
Milyen igazad van.
A műtőasztalon sem jutott eszembe betojotázni, mert jobban figyeltem arra mi hangzik el és zajlik körülöttem. :D
Anna, Erzsike: Viszont nem olyan kicsi, mint egy lift, kb. 40-50 ember is elfér benne egyszerre.
Amúgy otthon is - gondolom - be van zárva az ajtó, az ablak, mégsem gond...:-)
Anna: Hidd el, ha kipróbálnád, mire felérnétek, csak azt vennéd észre, hogy elfelejtettél betojni, mert a látvány elvitte másfelé a gondolatokat:-)
anna!
Hát ez az, szerintem is .
Hmmmm, de be van zárva ajtó, ablak, nem akkor szállok ki belőle, amikor juuuuj,de be vagyok tojva...
Anna: Csak semmi juuuuj!:-D Ha lefoglalod magad a látvánnyal, akkor észre sem veszed a forgást!:-) Végül is ez nem egy karusszel!!:-DD
Juuuuj! Én még forgószékbe sem ülök...
Igen kedves Kerdohil, nagyon klassz volt!
Nem, egyáltalán nem féltem, kicsit sajnáltam is, mikor ki kellett szállni:-D
Nagyon klassz lehetett, nem féltél ?
:)
:-) Örülök, hogy tetszenek Erzsike! De külön köszönet nem jár érte, hiszen nekem is öröm, ha megmutathatom!:-))
Örülök is a sok szép képnek, amit itt láthatok és én nem juthatok el oda!
Köszönet érte!
Köszönöm Erzsike, de nem éreztem magam bátornak, csak élveztem az élményt!:-D Ne irigykedj, azért hoztam a képet, hogy ti sem maradjatok le a látványról és megoszthassam az örömömet valakivel!
Nevetnijo: valóban az volt, ezzel mentünk fel 3100 méterre a bakancslistám egyik állomására, a függőhídhoz:-D A kép a csúcson lévő étterem ablakából készült, azért van rajta tükröződés:-)
De bátor vagy Hermi!
Irigyellek a látványért.
Ez valami csodás élmény lehetett!!!!
:-) A csudát! Észre sem venni, hogy forog, de közben a teljes körpanorámát láthatod!! Isteni volt!:-D
Közben felmegy - mint a gyomrom! (Bocs) :-)