Anna: Mondhatnám, lyukas az agyam...:-D

:-DDD Az ilyen szövegekből azért kitűnik, hogy mindezek ellenére eléggé fúrtagyú vagy :-)

Ó, annyi azért már nincs, hogy a tekergős alagúton elfolyjon, az első kanyar után elfogyna az utánpótlás:-)

Jó, hogy nem lyukas a dobhártyád, így nem csordogáltak ki :-D

Kicsit félrefordítottam a fejemet, így egy helyre gyűlt az a pár még meglévő agysejt:)

Aztaaa, micsoda megfogalmazás!

:-DD A kellem és a báj együtt járnak:-)

hihihihííh

Mint például erről is, meg a hátvágányosról is :-)

Igen Anna, némelyik képedről valóban ez az ars poetica köszön vissza!:-DD

:-))) Nálam a szépség és az esztétika mindenek felett ;)

Anna!:-D Te valóban időben észreveszel mindent, ami szép!!:-DD Mert kár lett volna kihagyni ezt az élményt:-DD

Hermi: Én nem vagyok felületes!....de a néni annál inkább :-D

Úgy látom nem a Szentlélek tartja! Jól odaerősítették...

Igen, el sem hisszük magunkról, hogy időnként milyen felületesek tudunk lenni:-)

Van az ember így néha! :D

Erzsike:-)))))

Jót nevettem többszörösen is.

Engem már a Szentlélek tud csak meggyógyítani. :D

A másik, pedig, hogy én meg lefelé nézve nem vettem észre a kerékvetőket, míg itt az indán valaki nem figyelmeztetett rá.

Sőt a mellettünk levő ház kapubejárójánál is volt, amire nem figyeltem föl évtizedekig.

Köszönöm kedves Nevetnijo! Ilyen, amikor az ember szinte szemellenzővel közlekedik, aztán ha véletlenül felemeli a fejét, akkor rácsodálkozik a világra:-D Most én is így jártam:-))

Már én is jártam így a megszokott útvonalamon, hogy egyszer csak megláttam, amit évek alatt nem. :))) Milyen jó, hogy észrevetted, most megcsodálhatjuk. Klassz fotó!