Anna, ami igaz, az igaz, nem az elfogultság beszél az irományban! :-))
Csak hogy azóta annyival gyengébb lábakon is állok!
Aztaaa!Szóval nem egy vendégmarasztaló darab?
Utána egy darabig nem kellett fogyóznod, hiszen művileg fogytál annyit....
anna!
Nem elvették, csak kivették.
Megkérdezték elviszem-e szuvenírnek. Elhoztam.
Csak azért nem teszem ki a vitrinbe, mert hátha elszaladnának a vendégeim.
Csak 22,5 dkg.
irenne56: Köszönöm a méltatást! Nagyon jól esett, még ha némi elfogultság is van benne irántam.
De azért elteszem emlékbe, hogy majd utódaim nekrológként is alkalmazhassák :-)
Somogyi Erzsébet: Engedted, hogy elvegyenek tőled ilyen értékes fémet? :-)
Anna, Te egy humorral megáldott, jó kedélyű, derűs ember vagy! :-)
Érzékeny vagy minden jóra és rosszra! Élesen látod a kétarcúságot, megragadod az ellentmondást, felismered az abszurditást! A humorod magas fokú megküzdése a bajjal és védelem a betegségeddel szemben. Egy kiapadhatatlan belső forrásból, ötleteket és életörömöt merítesz! :-)
„Az öröm nem a bennünket körülvevő tárgyakban, hanem a szív legbelsejében van!”. Lisieux-i Kis Teréz
Úgy olvastam, hogy a szívinfarktuson átesett betegek ha a szokásosnál vidámabb környezetben, derűsen lábadoznak, jelentősen jobban gyógyulnak! :-) Ezer százalékos esélyed van a teljes gyógyuláshoz! :-)
anna!
Különben érdekes, mert sok dolog, amiről írtál hasonlóan zajlott az én balesetemkor és a titán kivételkor is.
Akkor ott nem éreztem olyan vészesnek, mint amilyen volt.
Csodálkozom is magamon.
Jó és bölcs ember lehetett!
Igaza volt! ...és jól szervezett! Évtizedeken át vitte munkatársait buszkirándulásokra, melynek során ismertem meg az országot.
:-DD Áldott emlékű Lajos bácsinak tökéletesen igaza volt, ez az élet lényege!:-DDD
Hermi: Próbáltam nem a terhükre lenni, de a másik kórház ápolói szerint az "intenzíves nővér egy különleges állatfaj", bírta az általam nyújtott megpróbáltatásokat is.
Viszont az előző írásom vége lemaradt és eléggé el nem ítélhető módon erre nem figyeltem :-(
"...hogy a szép emlékű egykori Volános kollégám, Kulcsár Lajos bácsi szavaival éljek: Csak hóttomig így kibírjam! "
Erzsébet: Gondolom, olvasás előtt felvetted a kacagányt! Sebaj, hiszen a vidámság az élet sója!
Anna: Szerintem az ilyen betegek tartják még itthon az ápolónőket! Nagyon örülök, hogy nem hagytad el magad, sőt, tartottad a lelket a téged gyógyítókban is, nagyon becsüllek érte!
Azt a három hetet, ha nehezen is, de kivárjuk, gyógyulj meg gyorsan a családodért és utána fotózz sokat miértünk!:-)) A rossz gondolatokat pedig ugyanúgy tartsd távol magadtól, mint eddig és várunk vissza!!!:-))
anna!
Azt hiszem el emlegetnek Téged egy darabig azon a kardiológián.
Ilyen betegük ritkán akad.
Te megkönnyezted az aggódó írásainkat, én pedig itt-ott majdnem felkacagtam ez utóbbi írásod olvasása közben, pedig.....
Továbbá itt az utolsó (remélhetőleg nem a legutolsó bejegyzésem) melyet már otthonról írtam a barátoknak.
Bemásolom, mert a következő hetekben nem leszek nagy gép közelében, csak maroktelefonom segítségével tudom majd a kapcsolatot tartani a külvilággal.
Addig is jó szórakozást kívánok Neked, a zindás társaknak! Három hét és találkozunk, ha a motorizáció rendben lesz nálam :-)
"Köszönet az értem aggódó valamennyi barátnak, ismerősnek!
Egy hét után némileg viharverten - mint a balkonládánk virágai is - ismét itthon!
Az elmúlt napokban két kórház dolgozóit is intenzíven foglalkoztattam, akik ma érzékeny búcsút vettek tőlem, miután szerintük gyógyultan távoztam.
Külső szemlélőként az intenzív osztályon klassz volt nézni az odaadó munkát végző nővéreket, akik majdnemhogy megállás nélkül, gépemberként , de mégis nagy emberséggel végezték a munkájukat.
Egyikük azonban épp, hogy elégségest kapott tőlem, mivel nem fotózott le a pittyegő gépei közt, haló poraimban, hiába esdekeltem érte.
A műtétet végző doktornő nem sokkal azt követően, hogy meglátott, máris "behálózott", amiért a legközelebbi hozzátartozóm sem haragszik érte. :-)
A felvevő, majd elbocsátó kórház nővérei szinte kalákában jártak hozzám némi felüdülésre, amikor filmes-fotós-biciklis történeteimmel és a hozzá tartozó fotókkal szórakoztattam Őket.
A továbbiakban lényeg, hogy a szép emlékű egykori Volános kollégám, Kulcsár Lajos bácsi szavaival éljek:
Köszi Hermi! Igyekeztem szóval tartani a közösségi oldalon a barátaimat, ismerőseimet. Legalább a betűk láttán érezték, hogy még lélegzem :-)
Ismersz, milyen magamutogató vagyok, ezért, ha nem untatlak, itt van egy másik, melyet a műtétem előtti napon jegyeztem. Akkor csak a helyi kórházban némi erőfelmérés lett volna a feladat, de másképp alakult. Lefényképeztem az ablakból egy teniszpályát és utána írogattam:
" Kedves barátaim, ismerőseim!
Szeretném megköszönni aggódó és szívből jövő jókívánságokat!
Olvasásuk idején itt a kardiológián orvos és műszerek nélkül is megállapítottam, hogy a szív összeköttetésben van a könnycsatornával!
Ugyanis írásaitokat sorra megkönnyeztem, pedig azt hiszem nem erről az oldalamról ismertek.
A képen még nem én teniszezem, de ígéretet kaptam, hogy holnap futni fogok. Igaz, hogy gépen, de így könnyebben utolérnek :-D "
:-DDD Ez az Anna!!! Csak a humorod el ne hagyjon, akkor nem lehet nagy baj!:-))
A beszámolód annyira filmszerűre sikerült, hogy szinte láttalak közben!:-DDD Légyszíves a kánikulában ne sokat mászkálj, gyógyulj gyorsan!!:-))
A helyzet az, hogy a néhány napon át tartó vállgödör körüli kisebb nyomásokat elnyomtam egy negyed seduxennel, meg pár kilométer bringázással. Ahogy ezt tettem azon a szerdai napon is. Hogy aztán a délutáni rendelésen a háziorvos "infraktust" diagnosztizálva szerezzen nekem bringa helyett nínós autót. Érdekes, hogy közlése talán csak annyit váltott ki belőlem, mintha azt mondta volna, hogy lesett asztaláról a vérnyomásmérő.
Fuvarozásaimat - hiszen több is volt egyik helyről a másikra - szépen meg is örökítettem az ismerőseim számára valahogy így:
Ma délben átautókáztam Kelenföldről a Városmajorba. Közben monitoroztam egy kicsit, lestem a változó számokat, de elsősorban arra figyeltem, csak nem egyenesednek ki azok a fránya hullámvonalak. Aztán a villogó mentő megérkezett.
Most 11 társam gépéivel együtt pittyeg az enyém is. A személyzet fantasztikus, a Vészhelyzet díjnyertes szereplői a fasorban sincsenek hozzájuk.
Némi festékezés, majd beavatkozás után remélem még lesz alkalmam billentyűzni!
A hőségriadó ehhez képest semmiség! De jól tudjuk Eisenstein óta, hogy minden relatív.
A mentő személyzetét közben elszórakoztattam Oscar gyanús filmes képeimmel, hogy úgy siessenek, még sok szerep vár rám.
Anna, ne ijesztegess, remélem nem vesztegettél el értékes perceket, hamar gyógyító kezek közé kerültél! :-)) Szorítok Nusi néni! :-)
Anna: Légyszíves hagyjál fel a riogatással!!! Micsoda dolog az, hogy bent hűsölsz a kardiológián, a témák meg várnak rád mindenfelé!
Nagyon megijesztesz, kérlek szépen, produkálj gyorsan jó eredményeket, az infarktust ne engedd közel magadhoz!!! Várunk vissza mielőbb!!!!!
anna, remélem nincs komoly baj!
Csak nem infarktus gyanúval riogat a kuruzsló?
Várjuk Nusi nénitől a képeket a kardiológián kívülről!
Ha azon múlik, én szurkolok ezerrel.
Lányok, ha már szurkolásról esett szó, szurkoljatok Nusi néninek, hogy legyenek még képei! Mert most a kardiológiáról küldhetnék csak képet. De infraktusosan, vagy még csak az előszobájában erre nem sok lehetőségem van :-(
:-DDD
Nem írtam jól, amire gondoltam.
Természetesen addig is, de hét év múlva a "gyilkosságot" megörökítő képed nézni jövünk.
Remélem, nem "ismét", hanem addig is folyamatosan!:-))
Akkor találkozunk hét év múlva ismét itt?
Erzsike: Nem olyan sok az, nekem az a tapasztalatom, hogy úgy rohan az idő, hogy szinte kifolyik a kezünk közül...
Hermi!
Nagyon szeretném, de nem minden áron.
Sok az a hét év.
Erzsike: Természetesen elvárom, hogy értékeld a kőris-fotómat!:-))
Ha megérem, megnézem hogyan örökítetted meg. :D :D :D
Ó lányok, akkor legalább a kőris tudja, hogy neki mennyi van még vissza... Azért, ha megérem, akkor a "gyilkosságot" megörökítem.
Akkor még van hét éve a hatalmasra nőtt kőrisfának.
X jelentése, 10 év múlva kivágandó!
Lehet, mert ezen a hatalmas fán már három éve van egy piros festékkel rajzolt X-betű....
Lehet, hogy már nem sokáig panaszkodsz a kőrisfa miatt, mert ahogy halad a favágás, rövidesen hozzád érnek!
Anna: Sajnos a pórnép nem lát fel az erkélyemre a hatalmasra nőtt kőrisfa miatt, így aztán már el is felejtették, hogy miért kellene nekem hódolni, de azért én naponta többször is kiállok:-))
Úgy emlékszem, hogy a tanerők-diákok nem is a cipőjük ára miatt kezdtek el tüntetni...
Jut eszembe, láttad a szombati tanártüntetés esős képeit, de ott én sem találtam mezítlábas embert!....úgy tűnik, lábbelire még telik nekik.
Jaaaa, akinek erkélye is van!!! Gondolom időnként kiállsz, hogy fogadd az alattvalóid hódolatait....
Anna: Nincsen sajnos, csak az erkélyről figyeltem az eseményeket, a többit másnap a híradásokból hallottam:-))
Hermi: Jó kis mezítlábas fotóid nincsenek róla? Egy lábfétisiszta részére ? :-D :-D :-D
A BUX index mindenképpen!
Ma nálunk is délután 3-kor eleredt, egészen 5-ig felhőszakadás volt, az utcán mezítláb járnak...
Tudnátok itt mekkora eső volt!
Szegény petúniáim nem tudom túl élik-e?
Nem tudtam bemenekíteni őket.
Karolina: A természet viszontagságainak állandóan ki vagyok téve, biztosan átok ül rajtam...:-))
Amúgy, ha esik is, nem zavar, mindig hagyom esni...
:-) Erzsike: Nálunk is régóta Medárd van már:-))
Mi lesz Medárd után?
Itt majdnem minden nap esik.
Erzsike: Köszönöm szépen!:-)
Végül is sikerült hazaérnem, mire megeredt, de hál'Isten, csak a széle ért el bennünket!:-)
Karolina: Most őszintén: kinek szurkoltál...??:-)))
Irénke: Attól tartottam én is, ezért aztán szedtem a lábaimat!:-))
Remek fotó!
Esett, vagy megúsztátok?
Szerintem, nem úszod meg! :-(