:-DDDDD
Igazad van Hermi, legyünk pozitívak és gondoljunk arra, hogy a labor leletünk legyen mindig negatív. :D
Erzsike: legyünk pozitívak, amikor lehet, akkor csak a szép dolgokra koncentráljunk!:-)
Bizony és még hány szörnyű dolog van az életben.
:-((( Szörnyű dolgok ezek...:-((
Hát azt mondjuk én megtapasztaltam háromszorosan is a családban, milyen az, ha nem megy a járás. :(
:-) A mondatod második fele a legfontosabb, addig jó, amíg menni tudunk!!:-))
Addig jó, míg előfordul és vissza tudunk menni érte!
:-DD Szerinted velem ilyen nem fordul elő?? Dehogynem!:-))
Meg legújabban a pénztárcát.
Ja, az a legjobb, mikor összeírom, mi kell a boltból és elfelejtem elvinni a listát.
Ó, ne aggódj, én már régóta jegyzetelek, írogatok a naptárba, mert különben tényleg sok minden elmaradna, de a nálunk fiatalabbak is így vannak már:-))
Tudod, félek, ha sokáig halogatom, elfelejtem.
Valóban szeretnek az unokáim, csak, hogy négy közülük messzi unoka, ritkábban találkozunk.
:-DD Remek nagymama vagy, betartottad az ígéreted! Biztosan ezért IS szeretnek az unokáid!:-DD
Mindent a cél érdekében.
Megígértem, nem akartam sokáig halogatni.
:-DDDD Erzsike, ez nagyon aranyos történet!! Szenzációs vagy!:-))
Ó, akkor ez semmi.
Tegnap én hatkor indultam este, a kecskeugratón jöttem fel a Duna partról fél nyolc körül fél várost megkerülve..
Dühös voltam, mert lemerült az akku a gépemben.
Kénytelen voltam a vérnyomásmérőből kivenni az elemet, hogy a kalapos kép elkészülhessen.
Ezen nyugodtan jöhettél is volna, nem volt nagyon meredek és sok helyen voltak pihenőhelyek paddal! Ráadásul annyira nem is kellett sokat menni, sétálva kb. 20 perc.
De csodálatos!
Egy ilyen útra még talán én is vállalkoznék egy kiránduló ösvényen.