Ez valóban így van:-D De mint jelző már egyetlen porcikámra sem jellemző...:-))

:-( :-( :-(

Akkor arra már nem lehet mondani, hogy derék?

:-) Az én súlyommal az ezer éves kockaköveket nem lehet összezúzni... Sajnos, a derekam volt a gyengébb, de talán megmaradok, vagy ha nem, hát így jártam...:-)

Hermi: "összezúztam a derekamat" :-(((

Azt hittem az eséstől a kockakövek lettek zúzott kövek :-)

Köszi, tartom a simire a buksimat!:-))

Karolina: Köszönöm!

Bár úgy lett volna, de ahogyan az egyik (nálam jóval fiatalabb!) útitársammal megállapítottuk, az olasz férfiak rondábbak, mint a magyarok!:-))

Botlás helyett így is félrelépés lett, egy kb. 5 cm-es járdaszegélyen billent ki a lábam alólam, felfelé figyeltem... De már javulok!:-)

Köszönöm kedves Kerdohil, remélem használni fog a jókívánságod!!:-))

Sajnálom hogy balesetet szenvedtél, mielőbbi gyógyulást

kívánok! Vigyázz magadra !

Igen, ez így van! Mindig nógatom a fiamékat, hogy még-még-még, még több fotót, videót kérek:-)

Ha előbb nem, karácsonykor biztosan találkozom a kis huncutkával!:-))

Remélem, hogy mielőbb teljesen felgyógyulsz, vigyázz magadra! Valóban teljesen más közvetlenül látni az unoka cseperedését. Mi együtt lakunk a lányommal, minden nap látom, de így is elcsodálkozom, hogy már mekkora. Jó látni ahogy fejlődik, jó megfogni, már rám is mosolyog. :) Azért jó, hogy van ez a virtuális világ, és így legalább hetente "élőben" is tudsz beszélgetni az unokáddal. :)))

Köszönöm kedves Nevetnijo, aranyos vagy! Valóban, szinte mindennap kapok új képet, hetente személyes beszámolót róla, a nyáron kétszer is jártak nálam:-) Mindig elcsodálkozom, hogy szinte napról-napra fejlődik, változik:-) Hetente pedig "élőben" is láthatom, de azért az nem ugyanaz, mintha találkoznánk személyesen... Sajnos az olasz út végi balesetem (összezúztam a derekamat egy esésnél) nem engedi, hogy ki is menjek hozzájuk, de talán majd helyreáll a rend...:-)

Hermi, utólag is gratulálok az unokád születéséhez! "Kicsit" messze vannak tőled, azonban virtuálisan látod, tudsz a családdal beszélgetni. Persze ez nem pótolja a személyes kontaktust. Gondolom ha módodban áll meglátogatod őket, vagy ők jönnek hozzád. :)

:-DD Köszönöm!:-D

Marcipan: sajnos, 1200 km-ről elég nehéz szupernagyinak lenni, de megteszem, amit lehet:-)

Ha tényleg tetszenek a fotók, akkor még sok este fogunk együtt utazni, hiszen ez még csak az első nap volt, de ennek sincs még vége:-)

Köszönöm kedves Karolina, a puszikat természetesen továbbítom, amikor lesz rá alkalmam, a kézfogást is örömmel fogadom!:-)

Köszönöm Marcipan, a gratulációkat átadom a kedves szülőknek, mert ugye nekem nem sok benne az érdem:-)

Örülök, hogy tetszenek a képek, még van nagyon sok, lassan potyogtatom őket:-)

Köszönöm nektek Anna, Imre, Kerdohil, nagyon kedvesek vagytok! Valóban élmény volt látni ezeket a helyeket!:-)

Akkor mindenhez nagyon gratulálok !

Lám-lám! Csak eljutsz nagyszerű helyekre! Gratulálok a fotókhoz, de főleg az élményekhez.

Gladiátorok lábnyomát követve.

Köszönöm kedves Karolina, igen, valóban azok!:-)

Drága vagy kedves Kerdohil, köszönöm!

Bár nem vertem nagydobra, de a kis unokám már a nyár elején megszületett, voltam már náluk is, de most másfelé vitt az utam:-)

Amint látod, Olaszországba mentem társasútra, viszont hazaérkezésem után meghalt a számítógépem! Annak javítása tartott ilyen sokáig, azért csak most kerülnek fel a képek:-)

Szép helyen jártál, azt hittem, hogy megszületett a kis unokád !