Jó lenne!

Így legyen!!!:-)

Csússzon a szánkó, a korcsolya és a sítalp, csak mi ne.

Én is úgy vagyok vele, hogy ha tél, akkor legyen hideg, de akkor ne csússzon, amikor nekem van dolgom a lakáson kívül...

Tartok is az előttünk álló téltől.

Persze, csak ezt a jégnek nem mondták meg... Ő továbbra is csúszós...

Legjobb, ha senki sem csúszik el a jégen!

Erzsike: Nagy igazság, hogy a jég mindenkinek egyformán csúszik!:-) Csak nem minden korúnak lesz tőle ugyanolyan sérülése...

Hermi, belegondolni is rossz, mi lett volna, ha az elején történik.

Marcipán még nem tudja milyenek a hisztis öreglányok, akik csak úgy földhöz vágják magukat.



Bár megjegyzem, nem korfüggő, mert velem ott és akkor a jégen megcsúszva 18 évesen is ugyanaz történt volna.

Igazad van Marcipan, aki hisztis, ne kiránduljon:-D

Igen, úgy tűnik, hogy sikerült helyreállítani - bár nem a lábammal volt baj, hanem a csípőmmel-derekammal - de már soha nem lesz a régi... Hej, majd megtudod, ha te is ilyen vén leszel!!:-DD

Erzsike: inkább az volt a szerencse, hogy nem az első napon történt, hanem a hazaindulás előtti napon! Mennyi mindenről lemaradtam volna!:-) Bár hazafelé a 700 km sem volt olyan jó a buszon...:-(

El tudom képzelni, különösen, hogy külföldön történt.

:-) Most már én is, de akkor kegyetlen volt...!

Ennek örülök!

Igen, itthon a sürgősségi osztály és a háziorvos segítségével már 1 hónap után alig sántítottam:-)

Legközelebb azért ne vágd földhöz magad!

Még szerencsésen megúsztad.

Igen Irénke, ez így volt..., csak kár, hogy már a sétára indulás előtt földhöz vágtam magam... Itt már éreztem, hogy ez a több órás séta nem fog jólesni...:-( Mégis megérte bevállalni!!:-))

Hermi, megint egy szép napra ébredtél! :-))))

Igen Erzsike, nagyon különös érzés volt köztük járni a dóm tetején!:-)

Mennyi torony egy helyen!

Köszönöm Évike!:-) Valóban, olyan, mintha csipkéből lenne:-)

Hú,de szép!Már így távolról is. :)