:-) Köszönöm Erzsike!:-))

Hidd el Hermi, attól nagyobb ajándékot nem is vihettél volna, ha ilyen fiad van!

:-DD Remélem, úgy lesz!:-))

Talán a legrégibb emlékek a legszebbek, pláne, ha még akkor írni sem tudtak!:-))

Képzeld el: a pici fiam, ha nem velem sétált, mindig hozott nekem pipitért (százszorszépet, ki hogy ismeri). Ez később is szokása volt, még iskolás korában is hozott néha:-) Aztán amikor kiköltözött Svájcba és először utaztunk ki hozzá, egy lepréselt pipitért vittem neki ajándékba (akkoriban nem tellett nagy ajándékra...) Édes volt, még a könnye is kijött, azóta is őrizgeti!:-)

Hermi, úgy rohan az idő, hogy egykettőre gyűjtheted az unokáidét is.

Az első emlék a messzi unokáktól egy gyofás doboz, amibe rajzoltak, ha kihúzom akkor látszik. Nagy kincs a többiekével együtt.

:-) Ezzel én is így vagyok, bár még nem az unokámét gyűjtöm, hanem a fiam régi kis emlékeit:-))

A mai napig gyűjtöm az unokák apró ajándékait, amit saját kezűleg készítettek, vagy gyűjtöttek.

:-)) Gyufacímke?? Mert anno a szalvétán kívül azt is előszeretettel kunyeráltam az ismerősöktől:-)) De hát ez már a régmúlt...

Fordítva volt. Megemlítettem, hogy Neked meg mi a hobbid.

Szerintem sok embernek van valami kedvtelése, régen a szalvétákat gyűjtöttem, s képzeld még a citromok, meg narancsok csomagoló papírjait is. Hát nem megmosolyogtató?

Ez utóbbiakból még van is pár darab.

Köszönöm Erzsike!:-)

A különös hobbi a csatornafedeleimről jutott eszedbe? Tudom, nem egy nagyon értelmes dolog, de én szeretem őket!:-))

Ma voltam egy helyen, ahol szóba került, hogy egy öt éves kisfiú kulcsokat gyűjt. Szedtem én is össze pár régi kulcsot Neki.

Érdekes hobbi ekkora korban.

Hermi ismét egy klassz csatornafedelet fotóztál.