A kefekötő áruja

Hermi mondja - 2017.06.15.

2017-06-15T23:15:22+02:00

Bronzeráj...? Ezt nem tudom, mi...?

anna schwelung mondja - 2017.06.15.

2017-06-15T23:05:10+02:00

Akkor ez a bronzeráj, amit már sok helyen láttam kiírva?

Hermi mondja - 2017.06.15.

2017-06-15T23:00:04+02:00

Félő, hogy ezek olyan kelendőek lesznek, mint a csokik, mert bronzból vannak...

anna schwelung mondja - 2017.06.15.

2017-06-15T22:44:46+02:00

Hasonlókat árusítottak a karácsonyi vásáron, de azok csokiból voltak :-D

Hermi mondja - 2017.06.15.

2017-06-15T22:31:37+02:00

Igen Erzsike és Nevetnijo, azt hiszem Gyula bácsival az egész környéken kihalt ez a szakma...:-(

nevetnijo mondja - 2017.06.15.

2017-06-15T17:39:05+02:00

Fantasztikus történet egy nagyszerű emberről. Kétkezi munka becsülete, ami követendő példa. De sajnos manapság nem ez a példa. :(

Somogyi Erzsébet mondja - 2017.06.15.

2017-06-15T14:44:24+02:00

Szerintem is szép dolog, hogy emléket állítottak Neki.

Ma már kevés ilyen mestert találni.

Hermi mondja - 2017.06.15.

2017-06-15T09:05:05+02:00

Köszönöm, hogy elolvastad István! Csak látásból ismertem az öregurat, de mindig megcsodáltam, hogy vakon mire képes!

Gocsál István mondja - 2017.06.15.

2017-06-15T08:44:17+02:00

Nagyon szép történet, egy különleges egyéniséggel.

Hermi mondja - 2017.06.14.

2017-06-14T22:37:26+02:00

Köszönöm Erzsike, hogy szántál rá időt! Nem mindennapi élete volt a Gyula bácsinak, de ha esett, ha fújt, ő mindig kinn volt a piacnapokon! Szerintem szép gesztus volt a városvezetéstől ez a szobor!

Somogyi Erzsébet mondja - 2017.06.14.

2017-06-14T20:59:48+02:00

Elolvastam.

Mesébe illő. Nem mese.

Csodálatos történet.