:-)))

Örülök, hogy Veletek tarthatok.

Köszönöm drága Erzsike, öröm neked megmutatni a fotókat!:-)))

Én már meg sem merek szólalni, ami a repülést illeti.

De a szép felhős képeidtől is eláll a szavam.

Gyönyörűek.

:-) Rossz helyen keresgélsz, de még szerencse, mert akkor nem tudna felszállni:-)

Én meg ellazulva, behunyt szemmel ülök és simán élvezem a sebességet:)

Én a gyorsulásnál lábammal próbálom nyomni a fékpedált, de hiába....

Igen Anna, a látványért is érdemes repülni!

A földet érés igazából akkor csúcspont, ha ott ér földet a gép, ahol akart:-D Amúgy én az indulásnál a gyorsulást szeretem a legjobban, a többi gyermeki bámészkodás:-)

....a földet érésről nem is beszélve :-)

Káprázatos! A felhőhatár áttörése számomra mindig csúcspontja a repülésnek.

Köszönöm Évike!:-) Akkor most az édesszájúaknak is hoztam fotót!:-DD

Egyetértek Marcipánnal.Nekem is hasonló dolog a habos torta jutott róla eszembe. :)

Köszönöm Marcipan!!!:-)) Tényleg olyan volt, mintha vattapamacsok között mentünk volna, éppen akkor jött ide a hidegfront, azon át kellett mennünk:-D De Zürichben már jó idő volt:-)