:-) Köszi Erzsike!:-)

Akkor ebben mindnyájan egyetértünk.

:-D

:-) Majd elmondom neki, köszönöm!!:-)

Hermi: egyetértek a fiaddal. :-)

Frangipani: A fiam is nagyon szereti a könyveket! Mikor megismerkedett a betűkkel, de este még én olvastam neki, bizony néha elkalandoztak a gondolataim és nem mindig volt pontos az olvasás:) Egyszer aztán megunta: Nem is úgy van!! felkiáltással közölte, hogy majd ő elolvassa magának a mesét:) Eztán mindig maga olvasott:) Mire kötelező lett valamelyik olvasmány, ő már rég olvasta, hál'Isten a mai napig szívesen teszi:)

A másik nagy ellenérzése az irodalom tanításától az írók életrajza volt. Mindig azt vallotta, hogy neki semmi köze ahhoz, hogy kinek, hány felesége, szeretője, szerelme volt, ez magánügy. Helyezzük el korban, a többi nem tartozik egy tinire!:-D

Hermi: én hasonló cipőben jártam. :-) Reál tagozatosként meg lehetett őrjíteni az irodalmi belemagyarázásokkal, és emiatt gyűlöltem az irodalom órákat. Pedig imádtam olvasni. Szerencsére ezt nem sikerült megutáltatni velem. :-)

Kivétel volt egy tanárnő, sajnos csak egy évig tanított, aki mindenki véleményét elfogadta egy irodalmi műről, ha logikusan tudott érvelni mellette. Nem kellett felállni sem a padból, mindenki ült, és beszélgettünk, egyenlő partnerként. Szuper volt, hogy időnként eltért a tanmenettől, és egész másról mesélt nekünk. Így szerettem meg pl. a Száz év magányt. :-) De ez csak egy évig tartott, utána ismét jött a "mit gondolt a költő"...

Frangipani: Köszönöm!:-)

A fiam anno pont a "mire gondolt a költő" feladatok miatt kishíján otthagyta a gimnáziumot..., de végül sikerül meggyőznöm, hogy folytassa! Gondolhatjátok, hogy matektagozatosként mennyire kedvelte az ilyen dolgozatokat:-D

Erzsike: Nem vagy lassú, gondolom volt egyéb elfoglaltságod is, örülök, hogy itt vagy!!!:-)

Erzsike: köszönöm. :-) A "mit gondolt a költő" nekem is halálom volt. :-) Bizony, amit Hermi mutat az rögtön érthető és csodálható.

Látod Hermi lassúbb vagyok, mint mikor lábam tört. :(

Erzsike: Bizony már nagyon vártalak, hogy találsz-e olyan dolgot, ami megdobogtatja a szívedet!!!?? Örülök, hogy találsz ismerős helyeket!!:-)

frangipani, ez a leírásod sokkal jobban tetszik, mint anno a verslemzés. Mit fejezett ki a költő? Azt csak Ő tudta.

Amit Hermi mutat nekünk az szemmel látható.

Nekem külön öröm, hogy mindazt láthatom, ami gyerek fejjel nem keltette fel érdeklődésem és mindazt, ami azóta épült, szépült.

Nagyon köszönöm kedves Frangipani!:-)

Gyönyörű épület, melynek szépségén a ragyogó kék háttér és a megfelelő helyen levő, pont a megfelelő pillanatban fotózott felhő csak emel. :-) Nagyon szép a bekukucskáló kandeláber is.