Az van bőven, csak a liszt van fogyóban. :D
...mert van sütnivalód :-D
Sokaknak nincs....élesztőjük.
Igazad lehet anna, mostanában valóban szinte egyfolytában sütök.
Szerencsére még időben ideértem.
Köszönöm Erzsike!:-)
Somogyi Erzsébet: Szerintem a sütőt nézegetted, pirul-e a teteje a bennlévőnek...
Hol csavarogtam én, hogy csak most találkozom ezekkel a szuper fotókkal?
annának már vacognak a fogai, mi lesz, ha még tovább nézi?
A tériszonnyal nincs egyedül, csak annyi a különbség köztünk, hogy én régen bátor voltam, néha nagyon is.
:-D Köszönöm annácska!:-D
Nézegezetm, nézegetem Hermi!
Marcipan: Nagyon köszönöm!:-)
Akkor csak fotón nézzétek az "iszonyatos" képeket, próbálok segíteni!:-)
Gizella: Köszönöm!:-)
Valóban megkeserítheti a tériszony a kirándulásokat, most valóban nem lehet gyakorolni ellene...
Hermi!Gyönyörű hely, szép élmények! A tériszony, vagy fóbia egy érdekes dolog, nekem is volt, elmúlt, s időnként kis mértékben visszatért. Talán a rendszeres gyakorlás segíthet, ez az idő épp nem kedvező ilyen gyakorlatokhoz. :)
Annám: Ezt a fél mondatot csak az avatarod miatt írtam!:-) Neki még lehet rá sansza:-)
Hermi: Nem növöm ki! A tériszony gyerekkorom óta kísért, de ezek szép lassan csak az utóbbi években kerültek előőőő :-(
Frangipani: örülök!:-)
Látod, erre jó a kijárási korlátozás: most nem kell izgulnod sem a metró, sem a lift miatt.
Félretéve a tréfát, nem irigyellek ezekért az érzésekért. Mondanám, hogy majd kinövöd, de úgysem hinnéd el...:)
Hermi: ismét egyetértek. :-)
Sajnos nekem már egyre többször...
Azt hiszem orvoshoz, cihológushoz kellene fordulnom.
...a metrón is parázom, hogy valahol megállunk, nem nyílik az ajtó.
Baromira zavar, ha nem akkor hagyom el a zárt teret, amikor akarom. Liftbe sem szállok, mert ha éppen elakad....azt hiszem akkor nem kellene vízhajtó!
:-D Anna: Látod ez még soha, egyetlen helyzetben sem jutott eszembe!:-D
A hegy gyomrába egyáltalán, a meredek lépcsőn végképp nem lennék!
...évtizedekkel ezelőtt a vielickai sóbányában jártunk. Nézegettük a sószobrokat. 'oszt egyszer csak beszólt az "idegesvezető", hogy tudjuk-e hány tonna só van a fejünk felett? Nagy hülyeség volt részéről, mert belegondoltam és párommal úgy futottunk ki onnan, mintha sosem jártunk volna arra.
Ugye?:-D
Mondjuk ez tényleg így van. :-)
Nem kellett hozzá bátorság, ott ilyenkor megszűnik a félelem, az agy kikapcsol:)
Húúúú de bátor vagy! De gondolom megérte. :-)
Igen:-) Tényleg az volt!:-)
Te ezt megmásztad?
Gyönyörű lehetett.