Valóban, jobb esetben csak erre használjuk őket:-)

Mindegy, csak legyen hol aludni. :-)

Ez pontosan így van, a nagy szállodák ridegek, személytelenek. Ebben az esetben nem volt választás, társas úton voltam.

Hermi: sokkal jobban szeretem a kicsi, családias, hangulatos szállodákat, mint a számomra rideg hatalmasokat. Egyébként sem azért utazom, hogy egy szállodai szobában üljek. :-) Legyen tiszta, meg legyen a látnivalókhoz jó helyen. Az árképzés szempontjából is barátibb, a különbségből pedig vagy több időt tudok ott tölteni, vagy több mindent láthatok.

Egyszer mentem fel egy 88 emeletes szálloda legfelső szintjére a kilátás kedvéértt, de az utat soha többé nem kívánom vissza. A hatalmas szállodát kismillióan lakták, a liftre töb mint fél órát kellet várni. Az viszont csak félig vitt, ahol szintén fél óra sor a következőre. Az iszonyatos hering effektusról ne is beszéljünk...

A panoráma ugyan pazar volt, de az időpocsékoló utat nem vállalnám be többé. Jesszusom, de jó, hogy pici, autentikus, 4 emeletes második szintjén laktunk. :-)

:-D Még soha nem jutottam hotelben a 8. emeletnél feljebb:-D

Hermi, nem a szállodára, hanem a legfelső szintre értettem. Egyébként meg poénnak szántam, az első mondatodra reagálva. :-)

Nos Frangipani, azért ennél mi lejjebb adtuk. Az egy ifjúsági szálló volt, bár a körülmények ott is kitűnőek voltak:) Hamarosan mutatom;)

Hermi, én sem adnám lejjebb. :-D

Természetesen a legfelsőn:-D

Nem igaz ám, nem ebben laktunk, de az is kb. 20 emeletes volt, a Hotel Juno:)

Melyik szintjén volt a lakosztályod?