Sajnos valóban nem sokat, de talán ha vége lesz ennek az őrületnek, eljutok oda is:)

Nagyon jól tetted és örülök, hogy éppen erre jártál, egy picit láttál valamit a városunkból, ha nem is sokat.

Köszönöm Erzsike! Valóban, az egyik cél az volt, hogy ne legyen egyedül a nagy utazó:-) Ráadásul 1 év után kiléphettem a városomból, az sem volt utolsó szempont:-)

Megjegyzem, ilyen klassz fotót mégis csak arrafelé készíthettél!

Bocs: nagy útra.

Engem sem tudtok megbántani.

Sajnálom az arra autózókat, elég ébren tartani magukat, éppen ezért jó, hogy elmentél kísérőnek a nagy utra Hermi.

Köszönöm kedves Frangipani!:-)

Hermi: ahogy mondod, én sem szeretnék senkit megbántani. Hisz mindenki szívének más kedves.

A fotód tényleg nagyon jól sikerült.

:-D

Marcipan: Mint a régi magyar filmcím: Szaladnak a fák:)

Köszönöm, kedves vagy Frangipani:) Pedig menet közben készült mobillal:)

Az előbbi eszmefuttatásoddal (senkit nem akarva megbántani!) teljesen egyetértek.

Lányok, mindig a Dunántúlon éltem, viszont egyetemre elkerültem Debrecenbe. Rengetegszer tettem meg vonaton az utat, és bevallom, évek alatt sem tudtam megszokni, hogy a dimbes-dombos táj a vonatból nézve egyszer csak átváltott teljesen sík vidékké, és órákon át az is maradt. Tudom, ez ízlés dolga, és az is közrejátszik, hogy ki mit szokott meg. Be kell vallanom, illik vagy nem illik, hogy Petőfit én sem értettem soha.

A fotód viszont nagyon klassz Hermi, azok a fák, igazi imádomfotó. :-)

Monhatom, hogy így, ebben a sorrendben:) De csak Mórahalomig mentünk és hamarosan indultunk is vissza. Arra Bajánál, vissza Dunaföldvárnál jöttünk át a Dunán, nem sokat láttunk az igazi Alföldből.

Talán elhagyott tanyák közelében is elhajtottatok, ami igencsak érdekes lehet.

Vagy a futóhomok elleni mezővédő erdősávok, és a végtelen nagy semmi :-D

A szorosan vett Alföldön soha nem jártam, talán azért is feledkeztem rá Petőfi szerelmére.

Felénk ugyan nincsenek nagy hegyek, de vízszintes felület sincs, az biztos. Talán ezért is inkább a nagyobb hegyek közé vágyom jobban.

Ott éltem le életem első 30 évét, soha semmi szépséget nem láttam benne.

Jó, jó, 41 kilométerre a fővárostól augusztusban mindig láttuk a tűzijátékot :-D