Frangipani: Bizony jó volt kicsit a nagy nihil közepén nem gondolni semmire:)

Hermi, Anna: a határon túl még a köd is jobb. :-)

Erzsike: Imádok!! Nem akadályozott a fedélzeti bolyongásban az sem, hogy időnként olyan szél fújt, hogy csak kapaszkodva lehetett közlekedni:) Az is jó és izgalmas volt:-)

Hermi, hogy Te mennyire szeretsz hajókázni! :)

:-D Nem, csak a köd és a hűvös idő miatt nem akaródzott az utasoknak a fedélzeten múlatni az időt, inkább az Átriumban és a bárokban voltak. Én meg jobban szerettem a fedélzeten bolyongani:)

Egyedül maradtál a hajón?

A skótok csak szakaszjegyet vettek?

Ők már előre tudták, hogy Izlandig nincs több látnivaló a köd miatt.

Anna: Inkább a tengeren legyen ilyen ködös idő, mint kiszálláskor:) Egy nap kivételével Izlandon is napsütésben barangoltunk, így volt megrendelve:D

Nincs ebben semmi furi, hiszen itt fentebb sem szidtuk a ködöt:) Itthon az más, itthon nem szeretjük:-)

Az a nagy gömböc vonzza magához a ködöt, mint a hosszú acél cucc a magas házakon a villámokat...

Azért furik vagytok Ti lánykák. A téli ködös, hűvös időben panaszkodtok, hogy fáztok. ...az imperialista köd meg tecccik :-)

Basszus, én 1 napra utaztam ragyogó novemberi napsütésben "verszájjjjba", ahol egész idő alatt olyan köd volt, hogy csak képekről festményekről láttam, milyen volt a franciák Lajosának a kertje :-(

Úgy bizony!!!:-D

Receptre kellene felírni. :-)

Imádtam a köd előttem, köd utánam érzését, szinte kiürült az agyam, gondolatok nélkül! De jó érzés volt az itthoni agyzsibbasztások után!

Mint a ködös Albion. :-)