Anna: :-D Tiéd a pont!!:-D

Persze, az ostyára fájt a fogad, nem a fagyira...

:-D Nagy igazság!:-D

A rohanás a fagyi ellensége.

Nem, de éppen a templom felé rohantunk, eszembe sem jutott...

Pedig biztos voltam benne, hogy megkóstoltad...

Sajnos valóban minden drága, de külföldön nem számolgatok, mert kiscsengőn kívül soha nem veszek semmit:-) A boltok kirakatát sem szoktam megnézni.

Jó, jó, minden drága mindenütt.

Lányom a horvát tengeren nyaralt 3 gyerekével, a családdal.

Egy cső főtt kukorica átszámolva 1.100 Ft-nak megfelelő euro volt. Én nem számolom át külföldön, mert akkor sosem mennék.

...mondjuk, kukoricát sem eszem semmilyen formában, mert az állati eledel. Tudom, mert paraszt család sarja vagyok (ezt gyakran megítélhetitek) és azzal etettem a disznókat, tyúkokat. Még most is érzem a borzasztó szagát, amint a darára forró vizet öntöttem :-(

Nem tolongnak előtte a vendégek, amire magyarázat a fél 12-es nyitás.

Nálunk már egy vagyonba kerül 2-3 gombóc, de az utcán áll a sor érte.

Nem Erzsike, ott sem:) Mivel a szabadidőm legnagyobb részét a fedélzeten töltöttem, ahol azért nem volt melegem és általában a szél is erős volt, ott se jutott eszembe a fagyi:)

De hazafelé jövet a busszal az egyik pihenőhelyen ettem jégkrémet:-)

Még a hajón sem?

:-) Nem!:-)

Ettél fagyit az út során?