A felháborodásodat megértem, nem is fér a fejembe, hogy nemzetközi vonaton miért engedik az ilyen állapotokat, miközben nálunk meg kötelező rá a helyjegy...:-( Így már értem, hogy miért kellett kivárnod a fotók újranézését a hazaérkezésed utánra... Pedig olyan jó szinte azonnal újranézni az élményeket!

Ez a Kálmán Imre éjszakai nemzetközi vonat, amit az osztrákok Wiener Walzernek hívtak. Nemzetközi viszonylatban nem kötelező a helyjegy, helyi forgalomban Mo-n kötelező, az osztrákoknál ott sem kell helyjegy. Ennek az volt a következménye, hogy az osztrákok hajnali munkásvonatnak használják, ami engem azért felháborított.

Jó nagyot kirándultál! Szép! Igen én is azt hittem kötelező a helyjegy.

Fura élethelyzetekkel találkozik az ember az utazásai során! Meg fura kultúrákkal, emberekkel... Mivel jöttél, railjettel? Azt hittem, az ilyen nemzetközi vonatokra mindig kötelező a helyjegy...

Talán nem is olyan korán, mivel a vonat München felől 1:19-kor érkezik és csak 3:50-kor indul tovább. Megkerestem a helyemet, amelyen természetesen elnyúlva aludtak, így nem ültem fel a vonatra, hanem sétálgattam az állomáson (leülni már hideg volt). Itt megint a magány érzése fogott el, mivel a korábban még hangoskodó bevándorlók mind a fűtött váróterembe zsúfolódtak be nagy egyetértésben (függetlenül a származástól) és arra gondoltam, ha felkel a nap ismét halálos ellenségei lesznek egymásnak. Három óra körül viszont robbantottam az alvó társaságot és beültem a fűtött fülkébe és a Keletiig fel sem álltam, hiszen a fülkében egyedül nekem volt helyjegyem.

Korán kiértél, de gondolom jólesett kicsit leülni...:-)