Csúnya emberek .....! :(((
Azután a csúnya emberek mindenféle porokkal el akarnának pusztítani ...
Eszembe jutott egy másik történet is ebben a témában. Talán Lőrincz L. László: A nagy kupola szégyene című elbeszéléskötetében olvasható. Egy hangyaboly életéről szól, amelynek leginkább rettegett ellensége "a nagy fehér oszlop", amely rendszeresen vízzel árasztja el a hangyatársadalmat, de a történet végén egy bátor kis vöröshangya belemar a kisfiú lábába, aki rendszeresen le szokta pisilni a bolyt.
Érdekes lenne hangyaként, - mint az említett könyvben - újjá születni és beilleszkedni! :))
Hacsak nem mondjuk hangyaként születünk újra (lásd: David Safier: Pocsék karma).
Na, majd a következő életünkben okosabban ......?! :)))
Nem gondolom, hogy mindig minden rossz volt, és tele lennék keserűséggel, de csinálhattam volna okosabban is ...
Természetesen én is csak a régi szép tanuló időkre emlékezem, az utána történtek már keserű emlékek! :( A mai fiatalság sajnos már nem nevezhetik gondtalannak a tanuló éveiket! :(
Nem tudom, hogy valóban visszasírom-e, szívesen lennék-e most 25 éves? Az az időszak nagyon szép volt, az utána következő 40-50 év már nem annyira.
Vissza sírjuk ügye, a régi, gondtalan "tanuló" időnket!? :))
Jól esett egy kicsit visszagondolni azokra a gondtalan diákévekre ...
Tényleg hihetetlen, de még az illata is ugyan olyan, mint régen. Nyáron fagyiért ma az utcáról állnak sorba, az egyik kirakatot megnyitják a fagyit kedvelőknek. Ma is először blokkot kell váltani, aztán a blokkal tudod kiváltani a süteményedet. A "kirakatban" állva tudsz fogyasztani, közben lesheted a városi forgatagot, ami sajnos már nem ugyanolyan, mint a 70-es években. Na, most egy kicsit nosztalgiáztunk??!! :)))
Nagyon rég nem jártam erre. A jégbüfét csak a külső megjelenése alapján tudom megítélni, de örülök, hogy "belsőleg" sem változott. De sok fagyit vettünk ott! És mindig hosszú sorokat kellett kivárni ...
Franczk, ha már erre jártam, bementem a Jégbüfébe, jól sejted, semmit sem változott! :))))
De a Jégbüfé nem változott ...