Köszönöm szépen Kerdohil! :))
:))))) Szívesen! :)))))
Irénke nagyon szépen köszönöm és öröm a lelkemnek, hogy hasonlóan érzel. Igen, valóban, szinte villámcsapásként ért a fotód és el is indul rögvest az emlékezések árja....Köszönöm! :-)))
Erzsike, köszönöm a számomra ismeretlen Caola múltjának a történetét. Kérdezem, csak nem a feltöltött fotóm indította el benned a nosztalgiázást? Köszönöm, hogy láthattam édesanyádat Veled áldott állapotban, a Titán és a Dr.Noseda munkatársakkal. A lelkedből mély érzelmeket kerültek a felszínre, látod, ilyen a múlt és a véletlen jelen találkozása! :)))
Édesanyám itt dolgozott fiatal asszonyként, csak akkor még Noszedának hívták a vállalatot, ahol szintén pipere és illatszereket gyártottak és forgalmaztak.
A Caola-történet harmadik fő szála az első világháborúban indult, mikor az akkori Honvédelmi Minisztérium olasz hadifoglyokkal építtetett fel egy katonai ruharaktárat. Mire azonban elkészült az épületegyüttes, a háború véget ért. Néhány évig irodák és szövetkezetek működtek a telephelyen, majd az állam különböző iparvállalatoknak adta bérbe, többek között szappan és háztartási vegyiáru gyártására. Az üzemet 1925-ben korszerűsítették, majd felvásárolta a frissen alapított Titán Vegyipari Művek Rt. Az új vállalatban a termelés irányának meghatározója dr. Noseda Kálmán lett, a Klein-féle szappangyár korábbi vegyészmérnöke. A cég 1950-ben kapta a ma is jól ismert BIP (Budapesti Illatszer- és Pipereszappangyár) nevet, amely később szintén a Caola jogelődje lett.
Ismét egy csodálatos sorozat, gratulálok !