Irénke aranyos vagy, de az ember sosem tudhatja. Még jó!

Én is úgy szeretnék elmenni, ha eljön az ideje, mint Mammaróza.

De mint többen írtátok, Ő nem is ment el, az emléke itt él közöttünk.

Ha szóba kerülnek a mókusok, vagy a Margit sziget, mindig Rá gondolok.

A Margit-sziget örök élményt nyújtott Mammarózának, minden évszakban csodálta és a mókusokat imádta! :-)



Hermi, emlékünkben és a fotóival itt "él" közöttünk! :-)



Ildi, biztos vagyok benne, hogy az angyalok vigyáznak rá! :-))

Erzsike, személyesen nem találkoztunk, csak a fotók alatti hozzászólásokban jeleztük egymással az élményeinket! :-))

Erzsike kedves soraid utolsó mondatát vedd úgy, hogy meg sem "hallottam"! Nincs itt az ideje!

Nemrég sétáltam a szigeten, és nekem is eszembe jutott. Az angyalok vigyázzanak rá.

Ez szép gesztus volt tőled Irénke! Vagyunk még páran, akik szeretettel emlékezünk Mammarózára...!

Akkor Ti ismertétek egymást ezek szerint.

Így még jobban érint a hiánya.

Vannak sajnos közülünk többen, kik szintén ott laknak.

Ha hirtelen eltűnnék, akkor azt jelenti, hogy találkoztam Velük.

Mammarózával egy kerületben laktunk! :-) Kiderült, hogy ugyanabban a templomban kereszteltek meg szüleink! :-) Tudtam melyik házban élt, sajnos azt is tudom, hogy most hol "lakik"! :-( Hiányzik! :-(

Azt hiszem vagyunk jó páran, akik szeretettel emlékezünk Rá.

Nekem különösen érdekesek voltak fotói, mert nagyon rég, még gyerekkoromban jártam a Margit szigeten.

Fotóit nézegetve kicsit akkor is ott lehettem, ha csak képzeletben is.

Erzsike, amikor a Margitszigeten sétálok és fotózgatok, mindig eszembe jut Mammaróza. Sok időt töltött itt a szigeten, imádtam a mókus fotóit is. Emlékeztem, hogy készült neki is egy hasonló beállítású fotó, megkerestem és megtaláltam! :-) Aranyos vagy, hogy Te is gondolsz Mammarózára, akit nem lehet elfelejteni! :-) Köszönöm kedves soraidat! :-)

Irénke, milyen érdekes, ma én is Mammarózára gondoltam.

Neked itt a bizonyíték, egy gyönyörű fotó.

Hogy örülne neki!

Mammaróza fotója: